Rea - Egy leszbikus románc története 7. fejezet

Előzmény: Rea - Egy leszbikus románc története 1. fejezet
Közvetlen előzmény: Rea - Egy leszbikus románc története 6. fejezet
Írta: crazygamelover
Fordította: Sinara

*********************************************************************

                Ledöbbentem. Azt sem tudtam, mit mondjak. Egy pillanatra megfagyott körülöttem a levegő is. Csak néztem őt és meg sem tudtam szólalni.

– Rea… én… sajnálom – sütötte le a szemét.

– Miért? – kérdeztem zavartan.

– Azt hiszem, most tettem tönkre a barátságunkat – pillantott fel. A szemei… láttam a bennük csillogó fájdalmat.

– Freya… én…

Vettem egy mély levegőt.

– Én is szeretlek – néztem a szemébe.

– Tényleg?

A tekintetünk egymásba fonódott. Éreztem a köztünk lüktető energiát. Az arca egyre közelebb ért az enyémhez, míg végül az orrunk összeért.

– Igen… – sóhajtottam, miközben becsuktam a szemem.

Éreztem a leheletét az arcomon. Forró és édes. Az alma illatára emlékeztetett. Gyengéden megfogta az arcomat, amikor az ajkaink összeértek. Ez volt az első csókom. Forró volt és édes. Szenvedélyes és lágy. Amikor kinyitottam a szememet, az övéit pillantottam meg, ahogy engem néz. Adtam egy apró csókot a szájára.

– Ez volt az első csókom – mondtam és ő elmosolyodott.

– Annyira boldog vagyok. Remélem nem bánod meg – viccelődöt és én elkuncogtam magam.

– Természetesen nem. Nagyon jó volt – sütöttem le a szemem.

– Ó… elpirultál. De édes! – csípte meg az arcomat.

– Igen. Ne cikizz! – fújtam fel az arcomat és tettem karba a kezemet.

– Sajnálom, Re! Annyira aranyos vagy. Nem tehetek róla – mondta, még mindig mosolyogva.

Visszamosolyogtam. A szemembe nézett, majd felsóhajtott.

– Mennem kell…

– Várj…! – kaptam el a bal karját.

– Igen? – fordult vissza, széles mosollyal az arcán.

– Akkor most mi lesz velünk? – Tudni akartam. Nem akartam semmiféle félreértést. Vele akartam lenni. Freyával.

– Szeretném, ha együtt lennénk – néztem a szemébe. Fel kellett emelnem a fejem, mert magasabb volt nálam. Rohadt mázlista.

– Annak ellenére, hogy továbbra is heteronak tartod magad?

– Igen.

– Rendben. Akkor együtt vagyunk – adott egy csókot az orromra. – De most már tényleg mennem kell. Hamarosan ismét látjuk egymást, okés?

– Rendben!

Oda ment az ajtóhoz és kinyitotta. Még egyszer visszanézett rám.

– Jó éjszakát, Re…

– Jó éjszakát, Frey…

Kilépett és az ajtó becsukódott mögötte. Bementem a hálószobámba és átöltöztem, majd körülnéztem. Rain nem volt ott. Hová tűnhetett?

                Átmentem a vendéghálóba. Raint és Claest együtt találtam, amint egymás között vihognak.

– Na, haljam! Mi a fene folyik itt? – emeltem fel az egyik szemöldökömet.

– Igazából nekünk kéne megkérdeznünk, hogy mi a helyzet… – kuncogott Claes.

– Közted és Freya közt – fejezte be a mondatot Rain.

– Semmi. Nagyon fáradt vagyok. Jobb, ha lefekszem – fordultam sarkon és siettem be a hálószobámba.

Becsuktam az ajtót és kulcsra zártam. Ha nem teszem, nem szálltak volna le rólam. Ehhez most nem volt energiám.

– Ó… rohadtul nem vicces – próbálta Rain kinyitni az ajtót.

– Nem bujkálhatsz előlünk örökké, Rea – tette hozzá Claes.

– Ma nem, srácok! Majd holnap, oké? Fáradt vagyok.

– Rendben… – válaszolta Claes.

– Rhiannon! Bekaphatod! – üvöltötte Rain.

– Rain! Most már kuss legyen, világos?

– Igenis, asszonyom!

Odamentem az ágyamhoz és lefeküdtem. Magamra húztam a takarómat és belebugyoláltam magam. A mennyezetet bámultam, miközben felidéztem emlékeim közül a csókot. Az arcom lángolt. Elpirultam. Megint!

                Nem tudtam kiverni a fejemből. Az első csókom. Freyával. Aki egy lány. És most, együtt vagyunk. Szerelmesek vagyunk. Mostantól ő a barátnőm. Sosem gondoltam volna, hogy az első csókomat és az első kapcsolatomat egy olyasvalakivel élem majd át, mint Freya.

                Nem tudtam kiverni őt a fejemből az éjszaka. Máris hiányzott. Olyan volt, mintha évek óta nem találkoztunk volna. Pedig csak egy éjszaka telt el. Felkeltem és végigcsináltam a reggeli dolgaimat.

                Miközben épp a tejet ittam, valaki átkarolt hátulról és megcsókolta a vállamat. Ez nyilvánvalóan Rain. Mindig ezt csinálja. Annyira érzékeny!

– Rain! Mi a franc van veled és a folytonos öleléseiddel és pusziiddal? – vigyorogtam.

– Hideg van, Re – karolt át még mindig.

– Tényleg?

– Ne bánts! – mondta a sajátos szomorú hangján. Elkuncogtam magam.

– Rendben!

Elengedett, majd kinyitotta a hűtőt. Kivett egy darab sajtot és egy üveg vizet.

– Szóval… mi történt tegnap este? – harapott bele a sajtba és kinyitotta a vizes üveget.

– Együtt vagyunk és… megkaptam az első csókomat.

Rain lélegzette elakadt. Nagyot húzott a vízből.

– Jól vagy? – kérdeztem.

– Francba! Nem hittem volna, hogy ez lesz.

– Hogy érted?

– Sehogy… Gratulálok!

– Köszi!

– Elpirultál!

– Mi?... Nem is! – Istenem! Már megint?

– De igen – használta Rain a gunyoros hangját.

– Hagyd abba, Rain!

– Jó, jó! – nevetett.

– Ó… Mit hagytam ki? – került elő Claes.

– Semmit.

– Ó, gyerünk már! Ne légy ennyire pukkancs!

– Kérdezd Raint! Én megreggelizek.

Alig hogy befejeztük a reggelit, megszólalt a telefon. Odamentem és felkaptam.

– Halló?

– Rea! Itt Jane! Gyere ma tizenegyre az ügynökségre!

– Oké!

– Ne késs!

– Rendben! Csaó!

Letettem a telefont és felkészültem. Aztán bementem az ügynökségre. Amikor beléptem az ajtón, egyenesen a recepciós pult felé vettem az irányt. A recepcióst Naominak hívták és leszbikus volt. Mindig sokat kérdezősködött, és persze nyilvánvaló volt, hogy bejövök neki.

– Hé, Rhiannon! Hogy vagy?

– Jól. És te?

– Én is. Milyen volt a fashion week? Kemény munka lehetett, hm? Az a sok bemutató Milánóban, Párizsban, Londonban és New Yorkban!

– Már megszoktam. Tízszer végigmenni naponta a kifutón még mindig jobb, mintha nem lenne semmi meló.

– Igaz.

– Jane kérte, hogy jöjjek be. Ő hol van?

– Az irodájában. De vendég van nála! Várj egy pillanatot!

– Igazán? Ki a vendége?

– Egy nagyon csinos lány, fekete hajjal és zöld szemekkel. Még sosem láttam őt errefelé. Talán még új a szakmában. És… istenem… imádom a kabátját! – Naomi mindig sokat beszélt, de kedveltem őt.

– Tényleg?

– Igen… Beszéltem is vele… Egyszerűen lélegzetelállító!

Aztán Jane kilépett az irodából egy lány társaságában. Fekete haj, zöld szemek… egy pillanat! Ez Freya! Mit csinál ő itt?

– Természetesen, Miss. Platt – hallottam Jane hangját. – Biztosíthatom, hogy minden rendben fog menni.

– Köszönöm, Miss. Redd! Hamarosan jelentkezem.

Freya odalépett a recepciós pulthoz és megállt velem szemben. Naomi le sem tudta venni a szemét a hajáról, Freya viszont csak engem bámult.

– Hello, gyönyörűm! – mosolygott.

– Hello neked is!

– Rád vártam. Gyere! Miss. Redd szeretne mondani valamit.

– Tervezel valamit?

– Úgy gondolod?

Bementem Jane irodájába és leültem.

– Rea, Miss. Freya Platt ajánlott egy megbízást neked egy kampányfotózásra Ausztráliába. Pakolj össze! Öt nap múlva indulsz. Mindent megszervezek neked.

– Hát… rendben!

– És tedd el ezt! Lista a holnapi és holnaputáni teendőidről.

– Rendben…

Igen, tudom. Jane néha kicsit merev és basáskodó. De attól még kedves. Mindig ügyel a menetrendemre. Szóval, legalább ezzel nem nekem kell foglalkoznom.

                Kimentem az irodából. Freya a kanapén ült és egy magazint olvasott. Naomi pedig leplezetlenül bámulta őt. Úr Isten! Néha azért elég rémisztő tud lenni.

                Freya felállt és odajött hozzám.

– Szóval… lesz egy utunk Ausztráliába.

– Igen… Ja, és Kelly is jön velünk. Szeretné meglátogatni a szüleit.

– Beszéltél neki rólunk?

– Még nem.

– El kéne mondanunk neki.

– Azt hiszem – dörzsölte meg Freya a tarkóját.

– Majd később találkozom vele.

– Oké! De most valaki mással szeretném, ha találkoznál.

– Kivel?

– Majd meglátod! – tessékelt ki Freya az autóhoz.

– És mi lesz az én kocsimmal?

– Nyugi! Gondoskodom róla.

Folytatása következik!

Ui.: A képen Palvin Barbara alias Freya Aslin Platt.