Noemí V. rész

Előzmény: Noemí I. rész
Közvetlen előzmény: Noemí IV. rész
Írta: Katia N. Ruiz
Fordította: Sinara

*****************************************************

18. fejezet

         Noemí kinyitotta Terrinek az ajtót, és miután a lány belépett, ő is követte. A fiatalabb nő levette a kabátját, és lerúgta cipőit sajgó lábairól, hogy utána rögtön az ablakhoz lépjen, most már a meleg szobából bámulva a fákat befedő gyönyörű fehér havat. Összefonta karjait a mellkasa előtt, és csak bámulta a fényes fehér éjszakát. Felsóhajtott, miközben hallgatta Noemí motozását a nappaliban, ahogy ő is leveszi a kabátját, a kardigánját, és lerúgja a cipőjét. Könnyek töltötték meg a szemeit. Egyedül érezte magát. Tele volt vágyakozással, és, ami a legrosszabb, összezavarodott.
         Noemí felnyögött, és megmasszírozta a lábát.
– Ez a lábfájás egyszer kicsinál – motyogta, mielőtt próbaképpen ismét ráállt volna. Terrire nézett, aki még mindig a hatalmas ablak előtt állt. Oda lépett hozzá, és gyengéden megérintette a vállát. – Terri! Mi a baj? – kérdezte aggodalmasan. A lány elhúzódott, és leszegte a fejét.
– Sosem volt még ilyen szép karácsonyom, Noemí. Soha – suttogta elfúló hangon, és majdnem sírva fakadt.
Noemí a nevét suttogta, és átölelte a lány derekát, végigsimítva a hasán. Megcsókolta Terri tarkóját. Érezte, hogy a szíve egyre hevesebben ver a lány testének érintésétől. Az a bársonyos haj az arcához simult és a friss eperillat betöltötte az orrát.
– Ez csak a kezdet, Terri. Nincs okod félni. Ennél már csak több következik, meglásd! – suttogta, mélyen beszívva a lány illatát. – A családom imád téged. Sőt, igazából ők már a te családod is.
Terri beharapta az alsó ajkát, és élvezte Noemí érintését, ahogy átkarolja őt, és simogatja a hasát. Megfordult, homlokát a nő állkapcsához nyomba. Érezte, hogy Noemí elfordítja a fejét, és a nő lehelete megcsapta a homlokát, ahogy a puha ajkak megérintették a bőrét.
– Noemí – suttogta, érezve, ahogy az erős test a hátának feszül, és beszívta a körülöttük lengő erős illatot. – Olyan egyedül érzem magam – suttogta elhaló hangon.
Mielőtt még folytathatta volna, Noemí ajkai az övéihez préselődtek, ahogy gyengéden, tapogatózva megcsókolta őt. Az a lágy érintés, az ajkaik találkozása elektromos ütésként érte Territ. Nem tudta visszatartani a nyögést, ami feltört a torkán, de közben önkéntelenül is kinyitotta a száját, utat engedve Noemí nyelvének. Átengedte magát a nő akaratának, aki megmarkolta a vállát, és teljesen maga felé fordította őt.
         Terri megfordult, ajkaik ismét találkoztak, testük pedig egymáshoz préselődött. Érezte, ahogy a baba rúg egyet Noemí hasa felé. Lüktetést érzett a lábai között, és minden izma megfeszült. A feje viszont hihetetlenül könnyűnek tűnt, ahogy egy újabb nyögés szaladt ki a száján.
         Noemí visszahúzódott, és megcsókolta a lány homlokát, halkan motyogva a nevét. Két keze közé fogta az arcát, és ismét megcsókolta. Ezúttal mélyebben és szenvedélyesebben.
– Terri…
Levegő után kapkodva mondta ki a lány nevét, miközben gyengéden simogatta az aprócska arcot, és tekintetük találkozott a félhomályban. Noemí ismét lehajolt. Szemei lecsukódtak, és ajkai ismét találkoztak a lányéival. Nyelve utat talált magának Terri széttárt ajkai között.
         Felnyögött, és csókjuk most lassabbá, gyengédebbé vált, ahogy felfedezték egymás száját. Terri kezei felszaladtak a karján a válláig, és ujjai belevájtak a kemény izmokba.
– Menjünk a hálóba, Terri! – suttogta. Nem tudott gondolkodni. Már nem csak csókolózni akart. Nem is várt válaszra, csak átvezette a lányt a sötét lakáson, be a hálószobába.
Terri lábai remegtek. Félt, nem lesz képes állva maradni, úgy lüktetett a forróság a combjai között. Még sosem érzett ilyet. Sosem lett úrrá még rajta ilyen szenvedély. Mintha a szíve ki akarna ugrani a mellkasából. Noemí az ágy mellé állt, és átkarolta őt, mielőtt ismét megcsókolta, vadul és szenvedélyesen. Felnyögött, ahogy Terri karjai összekulcsolódtak a nyaka mögött. Ez egyenértékű volt egy meghívással.
         Hátra csúsztatta a kezeit, és kizipzárazta a lány ruháját, miközben ajkaik egy pillanatra sem engedték el egymást. Felnyögött, ahogy Terri puha keze becsúszott a gallérja alá, és megérintette meztelen hátát. Lehámozta a ruhát a lányról, és végigcsókolta annak vállait, gyengéden harapdálva bőrét.
         Kikapcsolta Terri melltartóját, és gyengéden eltávolította azt, kezébe véve a telt halmokat.
– Ó, Istenem! Nem fáj? – érintette meg a kőkemény bimbókat a hüvelykujjával. Mintha elektromos áram száguldott volna át a testén ujjai hegyétől lüktető ágyékáig. Érezte, ahogy Terri megremeg érintése alatt. Gyengéden megcsókolta a lányt, csak egy pillanatra húzva el ajkait.
– Fáj? – lihegte, mielőtt ismét megcsókolta volna Territ. Szíve egyre hevesebben vert.
Terri hátra vetette a fejét. Mellbimbói csak még merevebben álltak Noemí érintésétől.
– Nem. Ez… – Szavai egy mélyről jövő nyögésbe olvadtak, ahogy Noemí lehajolt, és szájába vette az egyik mellbimbót. Hamarosan már az ágyon feküdtek egy szál bugyiban. Noemí a lány fölé hajolt, és feszes hasát a lány gömbölyű pocakjához nyomta, miközben a bimbóit szopogatta.
Terri beharapta az alsó ajkát. Ujjai végigszaladtak Noemí haján, arra ösztökélve a nőt, hogy folytassa. Sosem hitte volna, hogy ilyen csodálatos érzés kerítheti hatalmába, csak attól, ahogy kemény mellbimbói egy puha ajakpár közé simulnak. A gondolattól, hogy ez Noemít is felizgatja, ismét fel kellett nyögnie. Gyengének érezte magát, és képtelen volt ellenállni Noemí érintésének.
         Noemí felmordult, és lejjebb csúszott, hogy megcsókolja a lány feszes pocakját.
– Gyönyörű vagy, Terri. Olyan gyönyörű – suttogta, végigcsókolva a lány hatalmasra duzzadt hasát. Rá helyezte a kezét, és érezte, ahogy a baba rúg egyet.
– Terri! – nyögte. – Fáj, amikor a baba rúg?
Olyan ártatlannak tűnt most Terri szemében, ezekkel a naiv kérdéseivel. Képtelen volt szavakba önteni azokat a mély érzéseket, amelyek eltöltötték Noemí iránt. A nő feljebb csúszott, hogy mellé feküdhessen, és gyengéden megérintette az arcát.
– Fáj? – kérdezte ismét, Terri pedig csak megrázta a fejét. – Milyen érzés? – csókolta meg a lány csukott szemhéját és az arcát, mielőtt ismét az ajkaihoz ért volna.
– Mint… – kezdte Terri halkan. Ujjai végigfutottak Noemí haján. Egyszerűen képtelen volt gondolkodni. – Nem tudom. De nem fáj – nyögött fel halkan, amikor Noemí megcsókolta. Puha ajkai simogatták az övéit.
Terri átölelte a nő törzsét, és kezei végigsimították a széles hátat. Noemí egyre szenvedélyesebben csókolta őt, kezei pedig a lány melleire csúsztak. Megrázkódott, ahogy Terri ujjai is megtalálták maguknak az utat az ő melleihez, és morzsolgatni kezdték a bimbóit.
         Miközben Noemí bimbói megkeményedtek az érintésétől, a nő keze lejjebb csúszott, és behatolt a bugyijába.
– Teljesen benedvesedtél, Terri – suttogta a lány fülébe, gyengéden harapdálva a lány cimpáját. Terri beharapta az alsó ajkát, és felnyögött Noemí ujjainak érintésétől. – Minden rendben, Terri. Minden rendben. Megígérem, minden rendben lesz – suttogta a nő, miközben ujjai egyre mélyebbre hatoltak a lányba.
Terri háta megfeszült, lábai pedig ösztönösen széttárultak. Noemí hangosan zihált és mormogott a fülébe, miközben odalent simogatta őt. Aztán ismét lejjebb csúszott, Terri mellére tapasztva a száját.
– Ó, Terri! – nyögte, ahogy a szájába vette a lány bimbóit.
Aztán egy gyors mozdulattal lerántotta a lány bugyiját, és szopogatni kezdte a lány lüktető kelyhét. Territ mintha áramütés érte volna, ahogy Noemí arca a combjai közé fúródott, nyelve pedig mélyen belé hatolt. Lejjebb nyúlt, és belemarkolt Noemí hajába, miközben a vágy egyre magasabbra tört benne. Már azt hitte, belehal, ha ezt így folytatják. Felhúzta Noemí fejét, arra kényszerítve a nőt, hogy ujjait tolja a nyelve helyére. Nyitott szájjal csókolóztak. Terri majd elalélt, ahogy a száját betöltötte a saját íze Noemí ajkain.
         Terri ujjai a nő hátába vájtak, körmei fájdalmasan hatoltak a bőr alá. Felnyögött, ahogy a teste megfeszült. A lélegzete egy pillanatra kihagyott, ahogy testét tűzként öntötte el az orgazmus, az idő pedig szinte már beleolvadt az örökkévalóságba.
         Sosem érzett még ilyet korábban. A teste mintha elolvadt volna a gyönyörtől, ami végigszáguldott a testén, akár a tűz. Kezei az ágynak feszültek, ő pedig kontrollálatlanul nyögött. Aztán pedig csak lihegve feküdt. Nedves haja az arcára tapadt. Ágyéka továbbra is lüktetett.
         Noemí egy pillanatra sem engedte megnyugodni őt. Ujjait ismét a lány lábai közé dugta. Ő is hangosan zihált, ajkai pedig az érzékeny bimbókról ismét Terri szája felé mozdultak. Ajkaik egy szenvedélyes csókban találkoztak, Terri pedig a nő nyakának hajlatába temette az arcát, élvezve, ahogy Noemí mellei az övéihez préselődnek. Noemí ajkai most a homlokát csókolták, majd a szemöldökét, lehunyt szemhéját, orrát, arcát, és ahogy a lány feje felemelkedett, ismét megtalálták az utat az ajkaihoz.
         Lefeküdt az ágyra, és magára húzta Territ, átölelve a lányt. Terri biztonságban érezte magát az őt körülölelő melegségben, és átkarolta a nő derekát. Így aludtak el, egymás karjaiban.

***

         Noemí úgy tíz felé ébredt fel reggel. Keze még mindig az öt átölelő lány lábai között pihent. Felemelte a fejét, hogy végigpillantson magukon, tekintete pedig megakadt Terri hatalmas mellein és duzzadt hasán, valamint angyali arcán. Próbált elhúzódni, ahogy rátört a sokkoló felismerés, mit is csináltak. Lassan lehámozta magáról a lány kezeit, próbálva nem felébreszteni őt. Terri csak egyszer nyögött fel, míg végül Noemí fel tudott kelni az ágyból, és kilépett a szobából. Hátrasimította a haját, közben pedig orrát elárasztotta Terrinek az ujjaira ragadt nedveinek illata. A szájához tolta a kezét, és lassan lenyalta róla az őrjítő ízt. Emlékeibe idéződött a kép, ahogy Terri lábai közé csúszott, és megízlelte őt.
– Istenem! – nyögött fel, és a nappali felé vette az irányt.
Leroskadt a kanapéra, és a telefon után nyúlt, ami ott hevert az asztalon. Gyorsan tárcsázott, és lélegzetvisszafojtva várta a választ. Victoria végül fáradt hangon szólt bele.
– Vicki! – suttogta Noemí. – Vicki. Beszélnem kell veled.
Victoria elhallgattatta Michaelát, aki valami fertelmes zajt csapott a háttérben, Noemí azt tippelte, talán a konyhafelszereléssel.
– Mi az, Noemí? – kérdezte törődött hangon.
– Át tudnál jönni, kérlek? – suttogta a nő, és hátra fordult, hogy végignézzen a folyosón, attól félve, hogy Terri felébred, és megpillantja őt a folyosó végéről.
Victoria mondott valamit Michaelának, aki valami olyasmit válaszolt, ami akár beleegyezésnek is volt vehető.
– Nos, épp most készültünk reggelizni, de azt hiszem, erre sort keríthetünk nálad is. Michaela majd főz mindannyiunknak – mondta Victoria, Noemí pedig helyeselt. – Húsz perc múlva ott leszünk. – Azzal letette a telefont.
Noemí a fürdőszoba felé vette az irányt, hogy lezuhanyozzon.
         Ígéretükhöz híven Victoria és Michaela pontosan húsz perc múlva meg is érkeztek. Michaela, tudva, hogy a másik két nőnek fontos megbeszélnivalója van, azonnal a konyha felé vette az irányt. Victoria átölelte a barátját, és az ablak felé vonta őt. Mindketten a havas tájat bámulták, arra várva, hogy Noemí belekezdjen.
– Mi a helyzet? – kérdezett rá végül Victoria, és leült az ablak elé.
Noemí is leült mellé, és csak a padlót bámulta.
– Történt valami az éjszaka – mondta ki hosszú hallgatás után.
„A fenébe is már!” – zsörtölődött magában Victoria, és a másik felé fordult, várva a folytatásra.
– Mi történt? – kérdezte meg végül.
– Terri – mondta ki Noemí és megrázkódott. – Ő és én… Mi… – Nem tudta folytatni. Végigfuttatta az ujjait a haján, aztán vett egy mély levegőt, és egy szuszra kinyögte az egészet. – Nem tudom, mi lelt múlt éjjel, Vicki. Esküszöm. Annyira akartam őt, hogy nem tudtam uralkodni magamon.
Amikor befejezte, Victoria fürkésző tekintetével találkozott, ahogy az tátott szákkal csodálkozva néz rá. Aztán, észbe kapva, megrázta a fejét, és sűrűn pislogva nézett a barátjára.
– Váó! – nyögte, aztán kajánul elvigyorodott. – Szóval – folytatta pajkosan –, milyen volt?
Noemí olyan erővel vágta vállba, hogy majdnem lelökte őt a helyéről.
– Ez rohadtul nem vicces, Victoria – köpte, felpattanva ültéből. – Én nem akartam ezt. Lefeküdt az öcsémmel, és az ő gyerekével terhes…
Victoria egy horkantással szakította félbe, miközben ő is felállt.
– És akkor mi a fasz van? – nyögte dühösen. – Ő itt van most? Gondját viseli a gyereke anyjának? Megadja neki azt a kényelmet, amire szüksége van? Az a lány nem az ő tulajdona, csak azért, mert egy gyenge pillanatában széttárta neki a lábát, Noemí.
A másik nő zavartan bámult rá. Nem szólt semmit.
– Mit érzel iránta? – folytatta Victoria lágyabb hangon, és megszorította a barátja vállát.
– Én… – kezdte Noemí, aztán viszont csak megrázta a fejét, és ismét csak a padlót bámulta. – Nem tudom – suttogta elgondolkodva. – Mintha csak egy álom lett volna, Vicki. Olyan jó volt megérinteni őt.
Victoria halkan kuncogott, de azonnal elhallgatott, amikor meghallották Terri lépteit, ahogy kivánszorog a hálószobából. Átöltözött egy sortba és egy bő pólóba, ami viszont még így is kidudorodott a pocakján. Victoria odalépett hozzá, és adott egy puszit az arcára.– Boldog karácsonyt, Terri! – mondta mosolyogva, megsimogatva a lány kidudorodó hasát.
– Boldog karácsonyt nektek is – terült szét egy álmos mosoly Terri arcán. Szemei lassan körbe mozdultak, amíg meg nem találták Noemít. Tökéletesen emlékezett az éjszakára, de nem szólt semmit, csak azonnal a konyha felé indult, reménykedve, hogy a többiek nem vették észre az arcát beborító pírt.
Noemínek remegtek a térdei, és egész teste elgyengült a vágytól. Nem akarta látni a beszédes vigyort Victoria arcán, ezért inkább ismét az ablak felé fordult. A másik nő azonban mögé lépett, átölelte, és megcsókolta a hátát és a nyakát.
– Vicki! – suttogta, magához szorítva a másik karjait. – Mit csináljak most? Mi lesz Camillával?
– Hé! Én is csak most tanulom ezt a kapcsolat-szarságot. Fogalmam sincs, mit mondjak neked – kacagott Victoria, Noemí vállára támasztva az állát. – Camillával hivatalosan is egy pár vagytok? – kérdezte rövid szünet után.
Noemí megrázta a fejét, és felsóhajtott.
– De ő szeretné. Tudom, mennyire vágyik rá. De én nem vagyok rá képes. Még mindig Ameliába vagyok szerelmes.
– Nem fogod őt kevésbé szeretni attól, hogy mással kötöd össze az életedet – mondta Victoria, és Noemí vállához nyomta az ajkait. – Amelia meghalt, Noemí. Mikor fogadod már el végre? – Próbált nem túl kegyetlen hangot megütni.
Noemí nem válaszolt. Csak állt ott némán.
– Ettől még nem fogom kevésbé szeretni őt – szólalt meg végül reszelős hangon, ahogy könny töltötte meg a szemét.
Victoria még szorosabban átölelte őt.
– Mit érzel Camilla iránt? – kérdezte halkan. – Szereted őt?
Noemí egy percig sem habozott, hogy megrázza a fejét.
– Kedvelem őt, és vonzódom hozzá, de ez minden – suttogta.
Victoria bólintott, és mindketten kibámultak a csillogó fehérségbe.
– És mit érzel Terri iránt? – szólalt meg ismét Victoria. – Őt szereted?
Noemí egy pillanatra ismét hallgatásba burkolódzott.
– Nem tudom – mondta ki végül. Minden egyes pillanatban ezen gondolkodott, amikor Terrire nézett. Olyankor a szíve mindig kihagyott egy pillanatra, és minden vágya csak az volt, hogy megvédje ezt a lányt. Az éjszakára gondolt, amikor megcsókolta Territ a fagyöngy alatt. Úgy érezte, mintha a szíve ki akarna ugrani a mellkasából. Camilla sosem váltotta ki belőle ezt az érzést.
         Visszaemlékezett Camilla reakciójára, amikor meglátta ezt a lopott csókot, és arra, ahogy rögtön utána távozott. De Noemí annyira vágyott rá, hogy megcsókolja Territ, az után pedig, hogy az unokatestvére, Martha egy apró csókot nyomott a szájára a házban mindenfelé lógó fagyöngyök egyike alatt, már a terve is meg volt. Egész éjjel csak nézte a lányt, és várt, míg Terri a megfelelő helyre állt. Amikor pedig eljött az ideje, és végre megcsókolhatta, már leállni sem akart. Maga sem tudta igazán, mit érez, de az olyan elementáris erővel tört rá, hogy képtelen volt leállni.
         Amikor kimentek a konyhába, Territ már egy rántottával telepakolt tányér mellett találták. Kerülte Noemí tekintetét, és alig szólalt meg a reggel folyamán. Noemí figyelmét nem kerülte el a pillantás, amit Michaela küldött Victoria felé, rögtön megértve, hogy Terri elmondott mindent.
         Nem tudta levenni a tekintetét a lányról. Szemei az érzéki ajkakra tapadtak, amelyek olyan hevesen csókolták őt előző éjjel. Mintha csak Terri megérezte volna a tekintetét, mert ekkor felemelte a fejét, és egyenesen a szemébe nézett. A nő arra eszmélt, hogy egyre hevesebben zihál, és az evőeszközei remegnek a kezében.
         Hirtelen felállt, otthagyva az ételt, amiből már egy falat sem ment volna le a torkán, és elhagyta a konyhát. Leroskadt a kanapéra a nappaliban, és a kezei közé temette az arcát. Lehunyta a szemét, és elképzelte, hogy Terri testét érzi a kezei között.
– Ó, istenem! – nyögte, majd megremegett, amikor egy kéz a vállára telepedett. Felnézett, és Michaela frusztrált arcát pillantotta meg.
A fiatalabb nő leereszkedett vele szemben a dohányzóasztalra, és csak szó nélkül rámosolygott. Noemí elfordította a tekintetét.
– Nos – mondta Michaela halkan, a másik nő pedig ismét felé fordult. – Minden rendben?
Noemí lassan bólintott, és leszegte a tekintetét.
– Igen – mondta ki. – Csak bűnösnek érzem magam. Együtt vettük ezt a házat Ameliával. Én pedig még mindig annyira szeretem őt. Azóta is kísért az álmaimban.
Michaela egyetértően bólintott, aztán odahajolt hozzá, és kézfejével végigsimított Noemí haján.
– Múlt éjjel is gondoltál rá?
Noemí felnézett, és megrázta a fejét.
– Ezért érzem magam annyira bűnösnek – suttogta rekedten. – Egyszeriben mindent elfelejtek, amikor csak Terrihez érek. Most is csak a múlt éjszakára tudok gondolni. Camilla pedig dühös rám, amiért megcsókoltam Territ a partin. És teljes joggal. – Felállt, és megkerülte a nappalit. Michaela követte a tekintetével.
– Már semmit sem tudok. Csak el kell mennem innen.
Michaela kuncogni kezdett, és hátradőlt, maga mögé támaszkodva az asztalra.
– Kissé furán venné ki magát, ha egyedül hagynád a vendégeidet, nem gondolod?
– Igen. Igaz. Sajnálom – intett Noemí.
Michaela felállt, és odalépett hozzá, hogy megszorítsa a karját.
– Vele akarsz lenni?
– Camillával? – kérdezte Noemí, de azonnal rájött, hogy a másik nő nem rá gondolt. – Úgy érted, Terrivel? – Michaela mosolyogva bólintott. – Én… nem tudom. Hiszen lefeküdt az öcsémmel.
– Mesebeszéd – cukkolta Michaela, Noemí mellkasának közepére helyezve a kezét. – Nagy dolog. Hiszen te is épp most feküdtél le vele. Most pedig itt téped magad, mintha magad se tudnád, mit akarsz.
– Én nem…
Michaela gyorsan félbeszakította.
– Tudsz róla, hogy a múlt éjjel élt át életében először egy igazi orgazmust?
Noemí megrökönyödött szemébe nézett, és lassan mosoly terült szét az arcán.
         Noemí összeráncolta a szemöldökét, és elfordította a fejét.
– Na és? – kérdezte halkan. Izgatottság áramlott az ereiben a gondolatra, hogy ő okozta Terrinek élete első orgazmusát, de igyekezett elpalástolni azt.
Michaela felhorkantott. Úgy olvasott Noemí viselkedésében, mint egy nyitott könyvben.
– Mostanra már mind tudjuk, hogy az öcséd labdába se rúghat nála, Noemí. Az a taknyos csak magával törődik, Terri pedig múlt éjjel, először életében, végre egyszer többet is érzett, mint egy faszt magában… Már megbocsáss a kifejezésért! Nem is hitte, hogy lehet a szex jobb is, mint amit Anthony-val átélt. Azt pedig gyűlölte, már az első alkalomtól kezdve. Te csak megmutattad neki, hogy igenis lehet jobb. – Hosszan és mereven nézte a nőt, akinek egymást váltották az érzelmek az arcán – Na és most, mit fogsz csinálni?
Noemí megrázta a fejét. Végigsimított a haján. Izzadtság öntötte el a homlokát.
– Ez volt az első neki? – kérdezte ismét. – Bizonyára most össze van zavarodva. Fájdalmat okoztam neki, Michaela?
A fiatalabb nő megvonta a vállát.
– Menj, és beszélj vele! Én kihozom Victoriát a konyhából. – Azzal elfordult, de aztán megállt, és visszanézett. – Ne cseszd el! Csak ennyit kérek. Terri érez valamit irántad. Valami mélyet. Camilla pedig tudja ezt. Ezért viselkedett úgy veled tegnap este, miután látott csókolózni Terrivel. – Azzal ismét elfordult, és elment, hogy kirángassa Victoriát a konyhából.
Terri ott maradt mosogatni. Noemí az ajtóban állva bámulta őt. Tekintete lassan lefelé mozdult a sima háton, és megállapodott a lány lábai között.
– Terri – suttogta. Az a gyönyörű hát megfeszült, és a kis kezek megálltak. Odalépett hozzá, és remegő ujjaival megérintette a haját.
– Terri! Nem tudom, mit tehetnék most – suttogta, és még közelebb húzódott, hogy orrát megtöltse a természetes eperillat, ami teljesen felizgatta. – Nem akarlak bántani.
Terri megpördült, és csillogó szemekkel nézett rá.
– Akkor ne érj hozzám, kérlek! – suttogta, és felnyögött, amikor Noemí, a szavai ellenére, még szorosabban magához ölelte. – Kérlek. Engedj el! Nem bírom… – Noemí ajkai hallgatatták el, ahogy az övéire tapadtak, a nyelve pedig átcsúszott a lány szájába. A lány karjai átölelték a nő vállát, nedves kezei pedig Noemí hátára feszültek, nyomot hagyva a nő felsőjén. Noemí ajkai az arcára, majd a nyakára csúsztak.
– Noemí – nyögte, hajtotta hátra a fejét. – Ez őrület. Noemí, kérlek! Le kell állnunk. Ez nem történhet meg megint. Te és Camilla… – Szavai elakadtak, ahogy Noemí ujjai a ruhája alá csúsztak, a mellbimbói felé mozdulva, ajkai pedig ismét megtalálták a lányéit.
A két test szinte összeolvadt. Terri duzzadt hasa Noemíének feszült.
– Istenem! Annyira vágyom rád, Terri – suttogta, miközben végigcsókolta a lány arcélét, a kezei pedig a megduzzadt melleket fogták. – Olyan gyönyörű vagy! Ó, istenem! – nyögte, amikor a baba rúgott egyet, mintha figyelmeztetni akarna, hogy túl messzire mentek. Noemí egy kissé hátrébb mozdult, de az ajkai egy pillanatra sem távolodtak el a lány testétől.
– Érezni akarlak megint, Terri – mondta. – Olyan sokáig vágytam erre.
Terri elveszettnek érezte magát ettől az érintéstől. Nem tudott ellenállni Noemí érintésének és csókjának. Érezte a nedvességet a lábai között.
         Ekkor a csengő megszólalt, elválasztva őket egymástól. Egymásra bámultak, miközben Victoria bekiáltott figyelmeztető hangon.
– Noemí! Camilla van itt! Téged akar látni!
Terri faképnél hagyta Noemít, és kisétált a nappaliba. A nő vett egy mély levegőt, és utána ment. Camilla szája mosolyra húzódott, ahogy megpillantotta őt. Egy dobozt tartott a kezében, miközben lábujjhegyre állt, hogy megcsókolja őt.
– Hello, kicsim – suttogta, és Noemí kezébe nyomta a dobozt. – Boldog karácsonyt!
Noemí próbált mosolyogni, de egyre jobban gyötörte a bűntudat. Látta a szerelmet csillogni Camilla szemében.
– Köszönöm – suttogta, és megcsókolta a nő homlokát. – Fogd csak meg! Én is előkeresem a te ajándékodat. Kinyithatjuk együtt – nézett a többiekre. Territ azonban nem látta sehol. Végül a hálóban találta meg, ahogy az ágyán ül, a semmibe bámulva, a rajztáblájával a kezében.
– Gyere! Neked is van ajándékom – mondta félénken.
Terri lassan csóválni kezdte a fejét, nem nézve a nőre.
– Semmi gond. Nem érzem túl jól magam – mondta halkan. Noemí odalépett az ágyhoz, de Terri felemelte a kezét, hogy megállítsa. – Ne! Kérlek – suttogta. – Hagyj magamra! Menj csak vissza Camillához!
Elfeküdt az ágyon, és magára húzta a takarót.
– Hagyj magamra! – ismételte meg halkan, álmosnak tűnő hangon.
Noemí még hosszú ideig bámulta őt a takaró alatt, bizonytalanul, mit tegyen. Terri viszont azt kérte, hogy hagyja őt egyedül, ő pedig tiszteletben tartotta ezt a kérését. Tudta, mennyire nehezére esik Terrinek visszatartani a vágyait. Lassan becsukta az ajtót, és a dolgozószobájába ment, ahol elrejtette az ajándékait. Aztán kiment a nappaliba, és mindenkinek egyesével átadta a csomagokat. Visszavette a saját ajándékát Camillától, és mind együtt kezdték kicsomagolni a sajátjukat.
         Victoria elmosolyodott, ahogy előhúzott a csomagolásból egy eredeti kék Donna Karan kardigánt. Dobott egy hálás csókot Noemínek. Mindig is nagy Donna Karan-rajongó volt.
– Gyönyörű. A te ajándékodat otthon hagytam. Nem is gondoltam rá, hogy elhozzam.
Noemí rákacsintott, majd Michaela felé fordult, aki akkurátusan bontogatta a csomagját.
– Nem ismerem az ízlésedet, úgyhogy olyasmit vettem, ami szerintem illik hozzád – magyarázta, Michaela pedig elmosolyodott, ahogy kiemelt a csomagból egy Versace selyemfelsőt. – De csak azért, mert kifaggattad a barátodat. Így állunk.
– Hé! – tiltakozott Victoria játékosan. – Úgy tűnik, vigyáznom kell a jövőben a számra Miss Cavanaugh őrmester jelenlétében. Hová fajul ez a világ?
Michaela játékosan a karjába bokszolt.
         Camilla egy aranyláncot emelt ki a csomagjából.
– Köszönöm. Ez csodálatos – suttogta, és előre hajolt, hogy megcsókolja Noemít. Felfigyelt rá, hogy a nő habozik. Visszahúzódott, a szemébe nézve, de Noemí tekintete nem árult el semmit.
– Most rajtad a sor, hogy kinyisd az ajándékod, édesem – mondta lágyan.
Noemí elmosolyodott, és kibontotta a csomagot. A gyönyörű fekete ruha tökéletesen összehajtogatva feküdt a krepp papírban. Kiemelte, és szétnyitotta a ruhát, és Camillára mosolygott.
– Gyönyörű – mondta, és Victoria és Michaela felé mutatta a ruhát.
Camilla felnevetett, és a két másik nő felé fordult.
– Nem bánjátok, ha elrabolom őt pár percre?
Mindketten elmosolyodtak, és megrázták a fejüket. Egymással kezdtek beszélgetni, miközben Camilla a dolgozószobába rángatta Noemít. Ahogy az ajtó becsukódott, Camilla átölelte a másik nőt. Kérdő tekintettel nézett fel rá.
– Mi a baj? – kérdezte. Mintha egy erős kéz ökölbe szorította volna a szívét.
Noemí kerülte a tekintetét, és mereven bámult valamit a válla felett.
– Sajnálom – suttogta, majd megrázta a fejét, és Camilla szemébe nézett. – Tettem valamit, amit nem szabadott volna.

Ariadne Artiles Cardeñosa alias Camilla Cortez.

***

         Victoriát annyira lefoglalta Michaela, hogy csak a Noemí dolgozószobájából hallatszó sikoltás térítette magához. Felpattant ültéből, és óvatosan a folyosóra nyíló ajtóhoz lépett. Camilla viharzott ki a dolgozószoba ajtaján, hisztérikusan üvöltözve Noemível, aki utána sietve próbálta lenyugtatni a nőt a Terri hálószobája felé vezető úton. Noemí megragadta a karját, és visszarángatta a nappaliba.
– Nincs vele semmi dolgod – mondta Noemí keményen. – Őt hagyd ki ebből!
– Nincs vele semmi dolgom? – ismételte meg Camilla legalább olyan hangosan, teljesen bevadulva. Az arca paprikavörös volt a haragtól.
– Az a ringyó rávett, hogy ezt tedd velem. Tudtam. Már az első pillanattól kezdve láttam rajta. Nem kaphatta meg az öcsédet, úgyhogy most te kellesz neki.
Noemí fortyogott a dühtől, amiért a nő így sértegeti Territ, de fékezte magát. Tudta, hogy az egészet ő okozta.
– Úgy gondoltam, ezt el kell mondanom neked. Nem akartam hazudni. De azt sem akarom, hogy Terrire légy dühös. Ez nem az ő hibája. Csak az enyém.
– Nem az ő hibája? – ordította Camilla a könnyeivel küzdve. – Talán nemet mondott, amikor rámozdultál, mi? Még örült is neki, mert egy mocskos ribanc. Már az első pillanattól kezdve tudtam, amikor megláttam… – Nem tudta befejezni, mert ebben a pillanatban Noemí odalépett hozzá, megragadta a karját és dühösen megrázta.
– Ne merészelj így beszélni róla! – szűrte a fogai között, halálra rémítve Camillát. – Nem ismered őt, hogy ilyeneket mondj róla!
– Hé, Noemí! – szólalt meg Victoria halkan, és a barátja vállára tette a kezét. – Engedd el!
Noemí megrázkódott, de hosszú ideig csak bámulta Camillát, mielőtt egy mély levegőt vett volna, és elengedve a karját elfordult. Észrevette, hogy Terri ott áll a folyosó végén, és csendben figyeli őket.
– Terri! – lépett egyet felé, de Camilla félrelökte, és a lány felé vette az irányt, aki csak állt ott, és megbabonázva bámulta őt.
– Te kis kurva! – köpte Camilla, felemelve az egyik kezét.
Ebben a pillanatban Michaela tűnt fel közöttük a semmiből, elállva a nő útját.
– Egy lépést se tovább, Camilla! – szűrte a fogai között. – Ha nem vetted volna észre, Terri várandós.
Camilla a másik nőre nézett könnyei fátyolán keresztül.
– Ez nem akadályozta meg abban, hogy belegázoljon a kapcsolatunkba Noemível, nem igaz? – A hangja csöpögött a méregtől, és egyenesen Terrire bámult Michaela válla felett. – Egy rohadt ribanc vagy, Terri. Az vagy, és te is tudod. Talán az öccsével is csak azért feküdtél le, hogy megszerezd azt, ami nem a tiéd. A pénze…
– Fogd be! – üvöltött rá Noemí, és utána rohant a nappaliból. Victoria próbálta visszatartani. – Mond meg neki, hogy fogja be, Victoria! Mond meg, hogy takarodjon innen azonnal! – sziszegte Noemí. – Tudom, hogy az én hibám, Victoria, de amit Terri fejéhez vág, az nem igaz. Engem kellene hibáztatnia, nem őt.
Camilla elfordult Michaelától, és a nappali felé indult. Közel lépett Noemíhez, és mélyen a szemébe nézett.
– Igazad van. Téged kellene hibáztatnom – suttogta. – De nem számít. Hiszen mindketten csak egy rakás lószar vagytok. – Azzal tiszta erőből arcon vágta Noemít, mielőtt elsétált volna.
Noemí lehunyta a szemeit, és összefonta karjait a mellkasa előtt. Próbált lenyugodni. Aztán, amikor ismét kinyitotta a szemét, végignézett a folyosón Terrire, lassan elindulva felé. A lány hosszú ideig csak bámulta őt bénultan, de mielőtt Noemí odaért volna, becsukta a szobája ajtaját előtte.
– Terri! Nyisd ki az ajtót! – kiáltotta Noemí, hangosan dörömbölve. A lány viszont nem válaszolt. – Terri! Jól vagy? Kérlek! Csak szólj valamit!
Egyre csak próbálkozott, de Terri nem foglalkozott vele. Végül feladta, és csak az ajtónak támasztotta a homlokát és a könyökét, miközben a fejét fogta.
         Érezte, ahogy egy kéz a vállára telepszik.
– Szeretnéd, ha maradnánk? – kérdezte Victoria halkan.
Noemí lassan bólintott, és a barátja felé fordult. Hosszú ideig csak néztek egymás szemébe.
– Most szükségem van egy zuhanyra – motyogta Noemí, és a fürdőszoba felé indult.

***

         Victoria látta rajta, hogy sírt, amikor végre kijött a fürdőszobából. A haja nedves volt, és az arcához meg a ruhájához tapadt. Szemei kivörösödtek. Michaela közben rá tudta venni Territ, hogy nyissa ki az ajtót, így most próbált a lelkére beszélni, amíg Noemít Victoriára hagyta.
– Mi a helyzet? – ült le Victoria a barátja mellé a kanapéra, és átkarolta a vállát.
– Nem tudom – válaszolta Noemí, előre dőlve, és a térdére könyökölt. A semmibe bámult, szemeit pedig olyan keserűség töltötte meg, amit Victoria már oly sok éve nem látott nála. – Nem tudom – suttogta megint, beharapva az alsó ajkát.

***

         Michaela Terri mellett ült, és a lány hátát simogatta, miközben várt, hogy az beszélni kezdjen. Terri arca nedves volt a könnyeitől, a szemei pedig lecsukódtak.
– Igaza van – mondta ki végül.
– Hogy? – ráncolta a szemöldökét Michaela?
– Egy mocskos ribanc vagyok – suttogta, majd folytatta, elejét véve Michaela tiltakozásának. – Úgy értem, lefeküdtem egy férfival, teherbe estem tőle, aztán meg ágyba bújtam a nővérével. Mégis, hogy veszi ez ki magát?
A hangja elfulladt, és ismét sírni kezdett.
– Terri! Nyugodj meg! Ez nem tesz jót a gyereknek. Kérlek! – nyugtatta Michaela, végigsimítva a lány hátán. – Beszélj Noemível! Mond el, hogy érzel iránta!
Terri megrázta a fejét.
– Nem tehetem. Nem vagyok rá képes – suttogta, mire Michaela tiltakozva megrázta a fejét, de Terri ismét megelőzte. – Ő még mindig Amelia szellemét szereti. Még mindig belé van habarodva. Én nem állhatok közéjük – szipogta.
Michaela suttogva csitítgatta, miközben átölelte, és a nyakához támasztotta a fejét.

19. fejezet

         Camilla a következő hétfőn ismét Noemí előtt állt, lepillantott a nőre, egy dossziét szorongatva remegő kezeiben. A másik elé hajította azt, miközben tudatosan kerülte a tekintetét.
– Mi ez, Camilla? – kérdezte Noemí, felemelve a dossziét.
– A felmondólevelem – szűrte Camilla a fogai között, küzdve a könnyeivel, amikor tekintete végül találkozott Noemíével. – Nem tudok tovább dolgozni veled. Ilyen körülmények között nem.
– De Camilla! – állt fel Noemí, és megkerülte az asztalát. Mély szomorúság töltötte el, amikor a nő elhúzódott tőle. – Kérlek, gondold ezt át még egyszer! Már elég ideje vagy ennél a cégnél, hogy…
– Ez csak rólad szól. Hát nem érted? – szakadt ki Camillából. Mélyen Noemí szemébe nézett, és ökölbe szorította maga mellett lógatott kezeit. Noemí tett egy lépést hátra. Félt, hogy Camilla megint dührohamot kaphat, mint legutóbb. – Te tetted ezt velem, Noemí. Tudtad, hogy érzek irántad, és mégis átvertél.
Noemí megrázta a fejét, és végigfuttatta kezét a haján.
– Tudod, milyen helyzetben vagyok. Tudod, hogy még nem zártam le magamban azt, amit Amelia iránt érzek – hadarta.
– De ő meghalt! – üvöltötte Camilla. – A fenébe is veled! Ő halott!
A szavak mintha éles pengékként hatoltak volna Noemí testébe.
– Nem beszélhetsz így velem – szűrte a fogai között.
– De ez az igazság – szipogta Camilla. – És ez az egész nem róla szól. Minden amiatt a cafka miatt van, aki a házadban él.
Noemí felsóhajtott. Nagyon jól tudta, milyen irányba tart ez a beszélgetés.
– A neve Terri – válaszolta rezignáltan.
– Nem érdekel a neve. Az egy ragadozó, aki mindvégig csak rád fente a fogát – nyögte. – Az egy ringyó, aki lefeküdt az öcséddel, hogy kicsalja a pénzét. Amikor pedig nála nem járt sikerrel…
– Semmit nem tudsz róla, mi történt közte és az öcsém között, világos? – üvöltötte Noemí. – Ez nem a te dolgod, Camilla. Hogy verhetném már bele abba a kemény fejedbe?
Noemí kékesfehér szemei szikráztak a dühtől. Camilla érezte, ahogy őt is fojtogatja belül a harag, de uralkodott magán.
– Mit érdekel ez már engem – fordult el. – Sokkal fontosabb az, amit velem tettél. Megcsaltál. Szeretlek, a fenébe is! – csapott Noemí asztalára, majd az öklét ott tartva előre dőlt, és rátámaszkodott.
– Sosem kértem, hogy szeress, Camilla – suttogta Noemí, de belül marta a bűntudat azért, amit ezzel a nővel tett. – Kérlek – suttogta, közelebb lépett hozzá, és megérintette a vállát. – Sosem kértelek, hogy szeress. Nagyon jól tudtad, mi várhat rád mellettem. Tudod, hogy a szívem még mindig Ameliáé, Camilla.
– Te beteg vagy, Noemí, ugye tudod? – nyögte Camilla undorodva. – Nem tudsz szembenézni a valósággal. Nem tudsz szembenézni vele, hogy ő nincs többé. A hibáid csak rád tartoznak, Noemí. Nem számít, hányszor mondod ki, hogy még mindig őt szereted. Ettől még nem lesz megbocsátva az, amit velem tettél.
Azzal elhúzódott a másik nőtől, és az ajtó felé indult.
– Az elmúlt két hétről szóló jelentésem a dossziéban van. Kaptam egy állásajánlatot Kaliforniából. Remélem, még elcsíphetem.
Azzal kilépett az irodából. Noemí odament az ajtóhoz, és nekidőlt, engedte, hogy a könny szabadon folyjon le az arcán.

Samantha Ahrens alias Noemí Leone.

***

– Négy… Három… Kettő… – Hallatszott a csoport hangos visszaszámlálása a széles képernyő elől, ahogy egymást átölve figyelték a Times Square-en felállított nagy visszaszámlálót. – Egy! Boldog Újévet! – kiáltottak fel egyszerre. Örömkönnyeket hullatva repültek át egy új évbe, szeretettel átölelve egymást.
Noemí két unokatestvére társaságában találta magát. Akikkel együtt nőtt fel. Tekintetével azonban csak Territ kereste. Át kellett verekednie magát először Thomas és Natalie, majd Victoria szülei, Charles és Andrea Terrence, végül Victoria és Michaela ölelésén.
– Boldog Újévet, pajti! – kiáltott fel Victoria kissé becsípve, miközben szorosan átölelve őt, és szájon csókolta.
Noemí kacagva mosolygott rá. Aztán Michaela vette át a nő helyét, barátságosan átölelve őt, és ő is adott neki egy csókot.
– Boldog Újévet! És sok minden mást is – csacsogta csillogó szemekkel. – Ezerkilencszázkilencvenkilenc. Végre!
Amikor végre átverekedte magát a jókívánságokat osztogatók tömegén, Noemí tekintete találkozott Terriével.
– Ezek teljesen megőrültek – bökött maga mögé a hüvelykujjával, majd halkan felnevetett. – Kívánhatok neked boldog újévet, Terri? – lépett közelebb.
A lány felpillantott rá szürkésbarna szemeivel, ajkai pedig résnyire nyíltak. Egy pillanatig habozott, majd lassan bólintott. Egész héten kerülte Noemí társaságát, de ma éjjel nem tehette meg, hogy visszautasítja. Odalépett hozzá, de nem tudott parancsolni szíve dobogásának, amikor Noemí erős karjai körbefonták a derekát.
– Boldog Újévet, Noemí! – suttogta halkan, átölelve a nő vállait.
Válasz helyett azonban Noemí ajkai éhesen az övéire tapadtak. Terri zihálva vette a levegőt, és nem tudta türtőztetni magát, hogy vissza ne csókolja. Felnyögött, ahogy Noemí nyelve lágyan szétfeszítette a száját, hogy hozzáérjen az ő nyelvéhez. Egész testét elöntötte a vágy, mint azon az éjszakán, amely már mintha ezer éve történt volna. Elhúzta a száját, és Noemí vállához préselte, amikor már érezte, hogy nem bírná tovább.
– Ne a szüleid előtt! – suttogta.
Noemí a szülei felé fordította a tekintetét, akik Terrence-ékkel beszélgettek, pezsgőspoharakkal a kezükben. Már mindenki lenyugodott, most pedig önfeledten nevetgéltek. Victoria és Michaela néhány lépéssel arrébb táncoltak a lágy zenére.
– Nem is figyelnek ránk, Terri – mondta, majd előre hajolt, hogy ismét megcsókolja a lányt.
Terri makacsul igyekezett távol tartani magától az erős vállakat.
– Kérlek, Terri! Ne csináld ezt velem! Annyira szeretnélek megcsókolni – suttogta Noemí fátyolos hangon, eltolva Terri kezeit, és ismét megcsókolta a lányt. Keze most már a lány tarkójára csúszott. Csak egy centire távolodott el, hogy halkan az eperillatú ajkak közé suttoghassa: – Annyira hiányoztál, Terri! – Azzal ismét megcsókolta, szenvedélyesebben, mint valaha. Terri pedig nem tehetett mást, csak hasonló intenzitással viszonozta a csókot. A szíve a torkában dobogott.
Hosszú idő után, ami alatt elveszett a vad csókban, elhúzódott, és tett egy lépést hátra, amikor Noemí ismét meg akarta csókolni. Attól a könyörgő pillantásból Noemí szexi szemeibe ismét pezsegni kezdett a vére, de ő ellenállt.
– Nem – motyogta, az ajkaiba harapva. Elfordult, és lassan elindult a tömegen keresztül, és vékony alakja eltűnt a termetes alakok között. Noemí egy ideig még bámult utána, bensőjében kavarogtak az érzelmek.

***

         Noemí beengedte Territ maga előtt a házba, szorosan követve őt, miközben a zsebébe csúsztatta a kulcsot. Terri némán a szobája felé vette az irányt. Rendkívül fáradtnak érezte magát, de nem tudott megnyugodni. Odakint már világos volt. Reggel hatot ütöttek az órák. Noemí az ablaknál állt, és bámulta odakint a havat. Ő is fáradt volt, de nem tudott aludni. Nem, ha nem tudhatta a közelében Territ. A lány viszont nyilvánvalóvá tette, hogy ma nem akarja őt az ágyában. Egyedül akart lenni.
         Úgy döntött, fenn marad, ezért lehuppant a fotelbe, és hosszán figyelte a kivilágosodó eget. Hirtelen jött, amikor Terri a nevén szólította. Aggódva vette az irányt a lány szobája felé. A lány már levette a ruháját, és egy kényelmesebb sortot és pólót húzott helyette. Noemíre nézett. Szemei élénkek voltak, nyilvánvaló fáradtsága ellenére is.
– Elővennél nekem egy vásznat? – kérte. – Muszáj festenem.
Noemí rámosolygott, és az egyik dobozhoz lépett. Alig pár pillanatba tellett előkészítenie a vásznat. Terri közben a színeket kevergette a palettáján. Noemí feszülten figyelte az ágyról.
– Nem bánod, ha figyellek közben?
Terri felé fordult, és elmosolyodott. Olyan békésnek tűnt most. Noemí nem tudta levenni róla a szemét.
– Nem. Csak maradj csendben! – mondta lágyan. Látta rajta, mennyire elfáradt az egész éjszakát átívelő mulatságban. – Le is fekhetsz, ha gondolod.
Noemít melegséggel töltötte el a kedves hang. Bólintott, és elnyúlt az ágyon, az egyik párnára támasztva a fejét. Felsóhajtott, és beszívta Terri illatát a párnából. Még mielőtt Terri a vászonhoz érintette volna az ecsetet, a szemei lecsukódtak, és álomba merült.

***

         Terri érezte, ahogy egyeletlen hullámokban fájdalom tör a derekára és a hasára. Visszahúzta az ecsetét a vászontól, lehunyt szemmel próbálva ellenállni az ismeretlen fájdalomnak. Megfordult, és az asztalra tette a palettáját az ecsetei mellé. Noemíre nézett, aki olyan békésen aludt, hogy a lány elhatározta, nem ébreszti fel. Izzadtság gyöngyözött a homlokán, miközben az ágy másik végéhez vonszolta magát, próbálva leülni, hogy pihenhessen. Arra gondolt, talán a sok ácsorgás váltotta ki a fájdalmat.
         Mély álomba merülve Noemí meg sem érezte, amikor Terri mellé zuttyant az ágyba. Újabb fájdalomhullám tört a lányra, amiről az izmai megfeszültek, a fogai pedig összekoccantak. Ismét lehunyta a szemeit, és úgy érezte, mintha a teste kettéhasadna. Olyan félelem töltötte el, amit még sosem érzett azelőtt. Alig kapott levegőt.
– Noemí! – suttogta, a hasát markolászva, mintha azzal a helyén tarthatná a babát. Érezte, a gyerek hamarosan megszületik.
Igyekezett felidézni, mit mondott a Lamaze-tanár neki és Victoriának, de az agya teljesen üres volt.
– Noemí! – mondta, ezúttal hangosabban, ahogy ismét fájdalom nyilallt a derekába. – Istenem, Noemí! – sikoltotta.
A másik nő felriadt álmából, és ülő helyzetbe lökte magát, Terri felé fordulva. A lány arca kivörösödött, a lélegzete pedig felgyorsult. A teste remegett, és szinte úszott az izzadtságban. Noemí azonnal párnákért nyúlt, igyekezve kényelmesebb pózba helyezni őt. Érezte a mindent átitató nedvességet. Terri megragadta a kezét.
– Fájdalmaim vannak… Noemí… Kérlek… – lihegte.
Noemí nem tudta, mit tegyen. Tanácstalanul bámulta a lányt, és szóhoz sem jutott. Aztán megragadta Terri karját, a nyaka köré fonta, miközben másik karját a lány lábai alá tolta, felemelve őt. Azonnal az ajtó felé indult, óvatosan cipelve Territ.
– Ne, ne! – lihegte a lány. Noemí összezavarodva torpant meg. – Figyelj rám, Noemí! Tudom, hogy megijedtél, de most nyugodj meg, és hívd Travist.
Noemí bólintott, és letette a lányt a kanapéra, a telefon után nyúlva. Lenyomta az első három számot, de aztán az emlékezete cserbenhagyta. Könny töltötte meg a szemét, ahogy Terrire nézett.
– Nem emlékszem a számra – hebegte.
Terri felnyögött, ahogy a minden eddiginél erősebb fájdalom beléhasított.
– Öt, három, négy, kettő! – nyögte, miközben a feje hátra bicsaklott. – Mond el, hogy azt hiszem, jön a baba!... Ó, istenem! – nyögte. Könnycseppek folytak le az arcán.
– Travis! Travis, hál’ Istennek! – zihálta Noemí a telefonba. – Kérlek, Travis! Terriről van szó. Azt hiszem, jön a baba. Itt az idő. De minden olyan gyorsan történik! – A hangja ijedten csengett. – Mi legyen most? – Figyelt a válaszra, és sűrűn bólogatott. – Oké, oké. Saint John’s. Rendben! – Azzal lecsapta a telefont, és ismét megragadta a nyöszörgő Territ, kivonszolta őt úgy, ahogy volt, a kinti hidegbe.

Folytatása következik!