A wilmingtoni hasfelmetsző I. rész

Írta: Tonya S. Coley
Fordította: Sinara

*****************************************************

1. fejezet

            Wilmington, Észak-Karolina.

            Gyönyörű napsütéses reggel volt a strandon. A horizont fölé emelkedő narancssárga gömb mindent betöltő fénye az új nap leheletét hordozta.

            Philip és Penelope Reid, egy nyugdíj-közeli házaspár, lassan sétáltak végig a parton a dűnék között.

– Hát nem gyönyörű, Philip? – kérdezte Penelope. – Magával ragadó ez a napsütés.

A férfi felnevetett.

– Mindig ezt mondod. Magával ragadó a napsütés. Nem számít, hol vagyunk. – Egy pillanatra elhallgatott. – De egyet kell értenem veled. Tényleg gyönyörű. Azt hiszem, itt kellene házat vennünk nyugdíjas éveinkre. Akkor minden napodat ebben a napsütésben tölthetnéd.

Penelope szélesen elmosolyodott.

– Philip! Az csodálatos lenne. Jövőre az unokáinkat is el kéne hoznunk. Ők is imádnák.

A férje felé fordult és szerelemittasan megcsókolta őt.

            Tovább sétáltak és beszélgettek. A házvásárlást tervezgették és a következő nyarat az unokákkal. Azonban hirtelen valami magára vonta Penelope figyelmét. Észrevéve, hogy a felesége elhallgatott, Philip is a különös tárgyra nézett, amit a felesége bámult.

– Honnan kerülhetett ez ide? – kérdezte.

Penelope nem mondott semmit, csak közelebb húzta a férjét a rejtélyes tárgyhoz. Philip szíve majd kiugrott a mellkasából, amikor Penelope torkát hirtelen egy vérfagyasztó sikoly hagyta el, amibe beleremegett az egész part. Philip pedig elszörnyedve bámulta a vérben úszó női kezet, amelyet félig betemetett a föld.

            Johnetta Green és Pizo Petrillo nyomozók megérkeztek arra a helyszínre, ahol a nyomozás el fog kezdődni.

            Johnetta egy lélegzetelállítóan vonzó nő volt afroamerikai és indián ősökkel. 180 centi magas, selymes fekete hajjal, széles vállakkal és dagadó izmokkal. A rendszeres testedzés megtette a hatását. Hosszú lábai pedig csak kihangsúlyozták szépségét. Fekete farmert viselt buggyos fehér inggel és fekete cipővel. Hosszú, egyenes fekete haját lófarokba fogta. Egy szóval, gyönyörű volt.

            Pizo, mintha csak a tökéletes ellentéte lenne, nem volt egy különösebben feltűnő küllemű ember. Nem úgy nézett ki, mint akit tartósan lekötne a munkája. 182 centi magas férfi volt lassan növekvő úszógumival a dereka körül. Egész külseje egy Columbo-stílusú embert tükrözött, az Armani öltönyét leszámítva. Világos öltönye gyűrötten lógott rajta. Sűrű fekete haja csigákban tekeredett a fején, olyan rendszertelenül, mintha sosem fésülködne. Csak a szakálla volt akkurátusan rendben tartva.

– Mr. és Mrs. Reid! A nevem Johnetta Green nyomozó – mondta a nő megnyugtatóan magabiztos hangján, amelyet enyhe déli akcentus fűszerezett.

Arról faggatta a házaspárt, amit találtak. Azt kérte, hogy próbálják meg leírni. Penelope azonban csak sírni tudott.

– Az a szegény lány! – hüppögte. – Micsoda rettenetes látvány. Borzalmas módja a halálnak.

– Johnnie! – kiáltott Pizo, a dűne másik oldalára hívva kollégáját. Egy szöghúzóval ellátott kalapács hevert a véres homokban.

– Mi a fene történt itt? – nyögte a nő. – Zacskózd be a kalapácsod és ellenőrizd le, hogy vannak-e rajta ujjlenyomatok!

            Visszatérve a kapitányságra, Pizo próbálta összeszedni az információit az előzetes jelentéshez. Johnnie a férfi asztalához sétált, ami közvetlenül az övével szemben volt.

– Sikerült azonosítani a testet – mondta Pizo erős brooklyni akcentussal. – A neve Valerie Mozingo. Egy huszonegy éves prostituált volt Durhamből. A The Back Door nevű bárban dolgozott. Ez egy leszbikus bár Berkeley-ben. Ismerős?

– Jártam ott még fiatal koromban – válaszolta a nő közömbösen.

Pizo rá nézett és elmosolyodott. Nagyon is jól ismerte már Johnnie-t. A társa az óta leszbikus volt, amióta az eszét tudta. Saját bevallása szerint már gimnazista korában is lányokkal randizott és sohasem volt fiúval. Nem is hiányzott neki. Míg mások discoba jártak bulizni, addig ő a leszbikus bárokat kereste fel… Köztük a The Back Doort is.

– Ezt úgy mondtad, mint egy vén csoroszlya – zökkent vissza a jelenbe Pizo. – A fenébe is! Még csak harminchét vagy. – Rövid szünetet tartott. – Na, menjünk és vizsgáljuk meg a régi vadászterületedet!

– Oké, de készülj fel rá, hogy meg fog lepni a látvány! – mondta Johnnie.

– Már hat éve vagyunk társak. Annyit nyafogtál már nekem a szerelmi életedről, hogy semmit nem tudsz mutatni, vagy mondani, ami meglepne – kacsintott Pizo.

Johnnie gyengéden belebokszolt a vállába.

– Kapd be!

            Amikor megérkeztek a bárba, mindketten alaposan körülnéztek.

– Te egy ilyen funky helyre jártál? – kérdezte a férfi.

Johnnie nem válaszolt, csak folytatta a vizsgálódást.

– A francba! Ez a hely tényleg eléggé lecsúszott.

Lassan keresztülsétált a helyiségen, megköszörülve a torkát, hogy felkeltse a csapos figyelmét.

– Mit adhatok? – nézett fel a csapos nő. – Johnnie! Tényleg te vagy az?

– Annie! – mosolygott rá a nyomozónő. – A fenébe is! Még mindig itt dolgozol?

– Ja. Te meg még mindig kopó vagy? – viccelődött. Annie egy korai negyvenes bennszülött származású nő volt. Több mint 190 centi magasra nőtt, bronzszínű bőréhez sötétbarna szemek társultak és a teste hihetetlenül izmos volt. Ő volt a bár csaposa és kidobója.

– Amint látod – válaszolta Johnnie. – Mi történt ezzel a hellyel?

– Új tulaj, új kliensek. A régiek többsége elköltözött a zöld övezetbe. Csak a moslék maradt. Kurvák és a potenciális ügyfeleik – mondta Annie.

– Épp ezért vagyunk itt – válaszolta Johnnie. – Bocsánat. Ő a társam, Pizo Petrillo. Ne aggódj! Jófej.

– Örülök, hogy megismerhetem – nyújtotta a kezét a férfinak Annie.

– Hasonlóképp – válaszolta Pizo, fintorogva a másik erős szorítása miatt.

– Tudnunk kell, hogy láttad-e ezt a lányt korábban. Úgy tudjuk, itt dolgozott – nyújtott át Johnnie egy fényképet Annie-nek. Várt egy kicsit, amíg a másik nő megvizsgálta a képet, ami poszt mortem állapotban ábrázolta az áldozatot.

            Annie elfintorodott a látványtól. Majdnem elhányta magát.

– Ismerem őt. Ez Val – mondta, bűntudattal a hangjában. – Kevert származású gyerek volt. Rendesnek nézett ki, mint aki nem is tartozik igazán ide. Ugye érted, mire gondolok. Nem kellett volna, hogy prosti legyen belőle. Már két napja nem láttam.

Annie elhallgatott és sikertelenül küzdött a könnyeivel.

            Johnnie rá nézett, tudva, hogy a kemény külső alatt érzékeny szív lakozik.

– Egy nővel beszélgetett, akit még sohasem láttam azelőtt. Baromi jól nézett ki. Latinnak nézett ki, talán úgy kései harmincas lehetett, hosszú fekete hajjal és karcsú testtel. Napszemüveget viselt, de ez szinte mindenkire igaz, aki betér ide.

– Nyitva tudnád nekem tartani a füledet? Szólj, ha hallasz valamit, vagy ha az a nő ismét megjelenik – kérte Johnnie.

– Persze, baby! Tudom, hol érhetlek el – vetkőzte le gyorsan Annie a gyengeség kényelmetlen látszatát. – Még mindig együtt vagy azzal a csinos kis…

– Igen. Nagyon boldog vagyok vele – szakította félbe Johnnie.

– Nem hibáztathatsz, csak mert próbálkozom – nevetett Annie.

            Pizo Johnnie-ra nézett, ahogy a kocsi felé tartottak.

– Hé! Ti ketten, valamikor… tudod.

– Nem. Nem tudnék kezelni egy olyan nőt, mint ő – mosolygott Johnnie. – Még a végén agyonnyomna.

– Megértelek – válaszolta a férfi. – Már majdnem vége a műszaknak. Akarod, hogy haza vigyelek?

– A-a. Nincs messze innen a kocsim. Elég, ha csak addig viszel el – mondta.

            Ahogy Johnnie haza ért, már megcsapta a fülét a bentről érkező zene. Elmosolyodott, mert ez azt jelentette, hogy Alma visszatért az üzleti útjáról. Megszaporázta a lépteit és gyorsan előhorgászta a kulcsát, hogy bele passzírozza az ajtóba.

            Ott volt a konyhában. Alma Martinez, Johnnie gyönyörű mexikói kedvese. 168 centi maga volt, rövid fekete hajjal. Barna bőre magával ragadóan fénylett, nagy barna szemei pedig észvesztően csillogtak. Azok a szemek, amikben mindig az ártatlanság fénylett, könnyedén lángra gyújthatta akárki lelkét. Huszonnyolc évesen Alma kellemesen gömbölyded volt és mindene meg volt, amire csak szüksége lehet.

            Épp vacsorát készített. Johnnie mögé osont és átölelte a derekát. Alma ugrott egyet ijedtében, de amikor meglátta, ki az, boldogan ugrott a szerelme karjaiba.

– Ó, kicsim. Annyira hiányoztál – mondta Johnnie és megcsókolta a lány vonzó nyakát.

Alma mosolyogva fordult meg és hevesen szájon csókolta barátnőjét.

– Szerelmem. Te is annyira hiányoztál nekem – mondta erős spanyol akcentussal.

Johnnie érezte, hogy felforrósodik a combjai köze. Három hetet kellett kibírnia Alma nélkül.

– Kapcsold ki a sütőt, baby! Nem bírom tovább nélküled – suttogta, kizipzározva Alma ruháját. Alma gyorsan kikapcsolt mindent, Johnnie pedig átkarolta a csípőjét és magához vonta őt, halkan morogva a fülébe.

Már a nappaliban egymásnak estek. Alma ruhája hamar lekerült róla és teste meztelenül feszült a másik nőéhez. Johnnie kikapcsolta az övét és egyszerre tolta le a nadrágját és a bugyiját. Gyorsan lerúgta a cipőjét és a zokniját.

            Alma végigfuttatta a kezét Johnnie ingén és lassan kigombolta azt. Megcsókolta a nő mellét, ajkai közé véve az egyik mellbimbóját. Johnnie felsóhajtott és átölelte Alma derekát, lefelé tolva a kezeit a nő fenekére.

– Alma! Istenem! Mennyire hiányoztál – suttogta a fülébe.

Leült a kanapéra, Alma pedig lovagló ülésben fölé. A nő mellbimbóit szopogatta, majd kezét lecsúsztatta a combjai közé.

            Alma már nedves volt, amikor Johnnie belé lökte az ujjait, és hüvelyének izmai ráfeszültek. Alma ütemesen mozgott az ujjait, először lassan, majd egyre hevesebben, ahogy közeledett az orgazmushoz. Johnnie lerántotta őt a földre, átölelve Almát, miközben az ujjai még mindig a nő testében mozogtak. Már maga az, hogy érezte Alma testének melegét, intenzív nyögéseket csalt elő belőle.

            Egyszerre mozogtak, egymáshoz szorítva melleiket és vad nyelvcsatát vívtak, egyre közelebb lökve egymást az orgazmushoz. Alma spanyolul suttogott Johnnie-nak.

– Como te amo, como te amo!

Tudta, hogy ez felizgatja Johnnie-t, jobban, mintha az anyanyelvén beszélne.

– Alma. Én… én… mindjárt elmegyek – kiáltott fel Johnnie.

Alma is üvöltött.

– Si, si, vengo!

Egyszerre sikoltottak fel a gyönyörtől, hogy aztán lihegve boruljanak egymás karjaiba.

– Mi Dios, vomo te amo, bebe – suttogta Alma.

            Alma befejezte a vacsorát. Az üzleti útjáról beszélgettek evés közben. A cége Virginiába küldte őt, hogy tárgyaljon egy másik céggel.

– Az igazgató nagyon kedves volt. És hihetetlenül vonzó – mondta Alma, próbálva féltékennyé tenni a másik nőt.

– Tényleg? – érdeklődött Johnnie, felvonva egyik szemöldökét.

– Nála vacsoráztam minden este – csacsogta Alma mosolyogva.

– Vicces. Egyszer sem mondtad, amikor telefonon beszéltük – mondta a másik nő, szikrázó szemekkel nézve rá. – Aggódnom kellene?

– Victoria miatt? – kérdezte Alma ártatlan hangon.

– Victoria. Szóval így hívják, hm? – kérdezte Johnnie. Gondolta, belemegy ebbe a játékba, amit Alma annyira szeretett.

– Annyi idős, mint te. Gyönyörű arc, fekete, hullámos haj néhány ősz szállal. Mmm! – mosolyodott el Alma.

– Még szerencse, hogy visszajöttél. Úgy értem, nagyon vonzónak tűnik – sóhajtott Johnnie. Leeresztette a vállait és megcsóválta a fejét, sértettnek és legyőzöttnek tettetve magát.

Alma felnevetett.

– Nem kell aggódnod, szerelmem. Boldog házasságban él és két fia van.

– A francba! Pedig már segíteni akartam csomagolni – mondta Johnnie, előcsalva egy gyöngyöző kacajt Almából. – Tudtam, hogy csak viccelsz, kicsim. Mindig eljátszod ezt, amikor visszajössz egy hosszú útról. A nyomodban voltam egész idő alatt.

– Szóval ezt csináljátok ti, detektívek, drágám? – kérdezte a másik nő, kimért, csábító mozdulatokkal megkerülve az asztalt. Leült Johnnie ölébe és az arcába nyomta a melleit.

– A kaja várhat. Gyere, gyönyörű szerelmem! Szeretném megmutatni, mennyire hiányoztál nekem.

Johnnie beszívta a másik nő illatát. Érezte benne a vibráló szenvedélyt, ami ismét felgyújtotta benne a lángot. Felállt a székből és Alma a dereka köré fonta a lábait. Gyengéden csókolgatta Johnnie arcát és orrát, miközben az a hálószoba felé vitte.

Emanuela de Paula alias Johnetta Green

            Az ébresztőóra reggel hatkor szólalt meg. Johnnie megpróbált érte nyúlni, amikor észrevette, hogy Alma rajta fekszik.

            Lenyomta az órát és a barátnőjére nézett, ahogy békésen aludt tovább és megköszönte Istennek, hogy egy ilyen csodálatos nőt adott neki. Óvatosan letolta magáról és csókot lehelt a szájára, ami egy halk morgást csalt elő Almából.

– Jó reggelt! – suttogta Johnnie álmos hangon.

– Neked is jó reggelt! – válaszolta Alma. Felült és átölelte Johnnie-t. – Muszáj bemenned ma is?

– Igen, kicsim. Egy gyilkossági eseten dolgozunk – mondta a nőnek. – Te nem dolgozol?

– Kaptam egy hét szabadságot. Ez egy rendkívüli út volt, szóval adtak egy kis szünetet.

– Megérdemled, kicsim – csókolta meg Johnnie hevesen. – Most már viszont tényleg mennem kell.

Alma vonakodva engedte el őt.

– Kérsz kávét, kicsim?

– Majd veszek a kapitányságon. Aludj csak nyugodtan! – kelt fel Johnnie és a fürdőszoba felé vette az irányt.

            Pizo már az asztalánál volt. Johnnie észrevette, mennyire kócosnak néz ki.

– Úgy nézel ki, mint egy kalap szar, Pizo – kötekedett a nő. – Úgy gondoltad, spórolsz egy kis időt azzal, hogy ruhában alszol?

– Én kérek elnézést Miss. Jólöltözött – vágott vissza a férfi szarkasztikusan. – Te és a divattanácsaid!

Johnnie kényelmesen öltözött fel. Egy laza kék blúzt viselt, amit betűrt a farmerébe.

– Nincs azzal semmi baj, ha odafigyelsz a kinézetedre – vonta fel a szemöldökét.

– Túl korán van még az ilyen szarságokhoz, J. Leszállhatnál már rólam – nyögte Pizo.

– Oké, te álomszuszék – nevetett a nő. – Valami a laboros srácoktól?
– Ja. Épp elkészültem a jelentéssel. Semmi azonosítható. Nincs DNS, de a vér a terepen az övé volt.

– A fenébe is! Semmi használható. Mikor lesz kész a halottkém jelentése?

– Épp az előtt hívott, hogy megjöttél volna. Még pár óra. A toxikológiára vár. Mondtam, hogy türelmetlenül várjuk.

– Green! Vedd fel a kettest! – kiáltotta az őrmester.

– Johnetta Green! – kapta fel az asztalánál a telefont.

– Johnnie! Itt Annie. Be tudnál ugrani a bárba? Talán van valamim, ami érdekelhet.

– Előbb még el kell intéznem valamit. Utána ott leszek – válaszolta Johnnie. – Köszi, Annie – tette le.

Pizo rá nézett.

– Annie-nek talán van valamije a számunkra – mondta Johnnie.

            Megérkeztek a hullaházba. A halottkém, Dr. Murray, arra kérte őket, hogy kövessék a testhez.

– Az áldozat szervezetében sok kokaint és alkoholt találtunk – mondta az adatlapját olvasva. – Kötélnyomok vannak a nyakán és a derekán, ami azt jelenti, hogy több helyen is megkötözték. Véraláfutásokat találtunk a teste különböző részein. Mindkét keze és a csuklója is eltörött és a jobb és a bal arccsontja is. Hüvelyi és anális úton is belé hatoltak. Minimális volt a károsodás mindkét területen, ami arra enged következtetni, hogy kizárható az erőszak.

– Szóval szexelt, mielőtt elkapták, vagy a támadóval szexelt – mondta Johnnie.

– Ja, J. Talán le is szopta a támadóját – mondta Pizo szarkasztikusan. – Még valami, doki?

– Ez minden – vonta meg a vállát a halottkém.

– Köszi, doki – mondta Johnnie, miközben távoztak.

            Johnnie meghallotta a mobilja csörgését, miközben Pizoval épp úton voltak a The Back Door felé.

– Green. Mondjad! – vette fel.

– Hello, kicsim. Elfoglalt vagy? – kérdezte Alma.

Johnnie elmosolyodott.

– Nem, szerelmem. Pizoval épp indultunk leellenőrizni egy információt. Nehéz esetnek ígérkezik.

– Csak azért hívlak, hogy mit szeretnél vacsorára – mondta Alma.

– Kedves tőled, drágám. De későn érek haza. Szóval nem kell megvárnod. Majd bekapok valamit.

Alma sóhajtott.

– Querida, sosem eszel semmi egészségeset, amikor sokáig dolgozol. Csinálok valami könnyű vacsorát és ehetünk együtt.

– Oké, kicsim! – engedett Johnnie. – De nem kell megvárnod. Ez egy hosszú éjszakának ígérkezik.

– Rendben, szerelmem – válaszolta Alma. – Megígéred, hogy óvatos leszel?

– Persze, hogy megígérem – kuncogott Johnnie. – Szeretlek.

– Én is szeretlek – mondta Alma gyengéden és letette.

Johnnie eltette a telefont. Pizo csendben maradt. Alma azt mondta, hogy szerinte Pizo vonzódik hozzá.

            Johnnie csak megvonta a vállát. De amikor Alma elutazott, elgondolkodott rajta, hogy talán igaza volt. Pizo sosem volt durva Almával, de valószínűleg tényleg jobban örült volna neki, ha Alma nincs a képben.

– Jól vagy, haver? – kérdezte Johnnie. – Nagyon csendes vagy.

Pizo egy ideig hallgatott.

– Jól vagyok. Csak az ügyön gondolkodtam.

Johnnie tudta, hogy hazudik. A hangja ilyenkor mélyebb lett. Épp ellentétben azzal, mint amikor mérges.

            Kínos csend telepedett rájuk, de a nő nem erőltette.

2. fejezet

            Már majdnem öt óra volt, amikor megérkeztek a bárba. Már alig ténfergett pár ember arrafelé. A többség csak egy gyors munka utáni italra tér be ide. Annie és egy helyes fiatal csapos, Mandy, álltak a bárpultnál. Annie a bár hátuljába hívta őket, ahonnan a raktárhelyiség nyílt. Ott nyugodtan tudtak beszélgetni.

– Azt hiszem, láttam a nőt, aki Vallel volt, bejönni ide múlt éjszaka. Egy kicsit másképp nézett ki. Platinaszőke parókát viselt. Myrával láttam, de aztán nem együtt távoztak – mondta Annie. – Myra a férfias nőket kedveli. Ezért nem ment el vele. Neki túl feminin volt.

– Myra most hol van? – kérdezte Pizo.

– Majd később jön. Nem tudom biztosra megmondani, mert nem jön minden este – válaszolta Annie.

– Annie, be tudnál jönni velünk a kapitányságra, hogy személyleírást adj a rajzolónknak? – kérdezte Johnnie.

– Persze, J. Bármit megteszek, amivel segíthetek – válaszolta a nő. – Az első dolgom lesz reggel, hogy oda menjek.

– Kösz, Annie! – mosolygott rá a nyomozónő. – Ha Myra feltűnne ma éjjel, elérhetsz a központban, vagy otthon – mondta, miközben lefirkantotta az otthoni számát a névjegye hátlapjára. – Az idő nem számít, oké?

– Meg lesz – válaszolta Annie és eltette a kártyát.

Éppen csak kiléptek a raktárból, amikor egy bájos fiatal ázsiai lány lépett oda Johnnie-hoz.

– Szeretnél táncolni? – kérdezte, miközben apró kezének ujjait a nőébe fúrta.

Johnnie elmosolyodott.

– Ez alkalommal nem, kedvesem.

– Bármikor a rendelkezésedre állok, szépségem – mosolygott vissza a lány. – Amúgy, a nevem Suki.

– Oké, Suki! Talán majd egyszer – mondta Johnnie, rávillantva a „milliódolláros” mosolyát. Suki pedig kuncogott.

Pizo alig tudta megállni röhögés nélkül, amíg kiértek az autóig.

– Mi olyan vicces? – kérdezte a nő, félrebillentve a fejét.

– Nem hiszem, hogy Almának tetszett volna ez az előbbi jelenet. Látom magam előtt, ahogy mindennek elmond téged spanyolul, miközben egyesével tépi ki Miss. Suki hajszálait – válaszolta a férfi, mégjobban kacagva.

Johnnie elmosolyodott.

– Almának nincs oka aggódni. Csak udvarias voltak.

Pizo méghevesebben nevetett, ahogy a kép módosult a fejében.

– Látom magam előtt. „Nem, kicsim, ez nem az, amire gondolsz. Várj, Alma! Ne, kicsim, a haját ne!” Aztán feléd fordul, te meg térdre borulsz és könyörögsz neki, hogy bocsásson meg.

– Kapd be, Pizo! Csak szállj már be abba a rohadt kocsiba! – válaszolta Johnnie. Igyekezett komoly maradni, de alig tudta visszatartani a nevetését, ahogy előtte is megjelent a kép. Nagyon is jellemző volt. Almának nagyon is lobbanékony volt a természete. Johnnie már túl volt jópár heves vitán vele. Alma még lábujjhegyre is állt, hogy szemmagasságba kerüljön a nála magasabb Johnnie-val.

            Az este hátralevő részében a kapitányságon dolgoztak. Úgy becsülték, hogy az út a bártól a partig 15-30 percet vehet igénybe, ha lassú, romantikus sétával számolnak. Volt egy fehérbőrű nőjük a korai húszas éveiben és egy leszbikus prostituált, mint áldozat. Akkurátusan rakták egymás mellé a puzzle darabjait, próbálva kitalálni, hogy illik ez a titokzatos nő a képbe.

– J, már fél tíz van – nézett Pizo az órájára. – Ideje, hogy eltegyük magunkat holnapra.

– Ja. Jobb, ha hazamegyek. Alma már biztos vár – válaszolta a nő, anélkül, hogy tudta volna, mennyire fáj ez Pizonak. Csak akkor vette észre, mit is tett, amikor a férfira nézett. Gyorsan felállt, hogy távozzon. – Majd látlak holnap, partner.

– Jó éjt, Johnnie! – válaszolta a másik, miközben nézte, ahogy a nő távozik.

            Johnnie lassan sétált a bejárati ajtó felé. Elfordította a kulcsot a zárban és belépett. A lámpa még égett a dolgozószobában. Odalépett az ajtóhoz és látta, ahogy Alma dolgozik a számítógépnél. Johnnie mellé lépett és gyengéden megcsókolta. Alma nem visel semmit egy hosszú hálóköpeny kivételével. Levette a szemüvegét és gyengéden átkarolta a másik nőt.

– Ettél már, drágám? – kérdezte.

– Még nem volt rá időm – válaszolta Johnnie.

Alma komoran ránézett.

– Tudtam. Ha belefeledkezel egy ügybe, sosem eszel rendesen. Hogy kapod el a rosszfiúkat, ha túl gyenge vagy?

– Sajnálom, szerelmem. Nem is gondoltam az evésre – suttogta Johnnie.

– Gyere, tigrisem! Keressünk neked valami kaját! Csinálok neked egy salátát vacsorára. Én már ettem, úgyhogy a tieddel egy pillanat alatt kész leszünk – mondta, miközben csábosan maga után húzta Johnnie-t.

Hát igen. Ez a nő tudja, hogyan vegyen le a lábamról – gondolta Johnnie, ahogy követte őt a konyhába. Alma elkészítette a salátát, Johnnie pedig kibontott magának egy sört. Leült az asztalhoz, a tekintetét viszont egy pillanatra sem szakította el Alma testétől.

– Már túl késő van, úgyhogy gondolom, nem akarsz semmi nehezet – mosolygott rá Alma.

– Kösz, kicsim. Nem kell túl sok. – Rövid szünetet tartott és megnyalta az ajkait. – Nem vagyok igazán éhes… Legalábbis ami az ételt illeti. – Érezte, hogy az ereiben lüktetni kezd a vér. – Felejtsük is el a salátát! Inkább lezuhanyzom. Nem akarsz velem tartani?

Alma belenézett barátnője csábító szemeibe. Tudta, mit forgat a másik a fejében.

– Természetesen, szerelmem – válaszolta boldogan és kézen fogta Johnnie-t.

            A forró víz lágyan ölelte körbe a testüket, mégjobban felhevítve bennük a szenvedélyt. Johnnie lágyan megcsókolta Alma homlokát és lassan haladt lefelé a nyakán. Alma felnyögött, a másik nő tudtára adva az élvezetet, amit okoz neki. Végigfuttatta ujjait Johnnie tarkóján, majd le a nő jól kidolgozott izmoktól feszülő hátán.

            Johnnie ajkai megtalálták Alma melleit, és szopogatni kezdte őket. Nyalogatta és gyengéden harapdálta Alma keményen meredező mellbimbóit.

            Johnnie Alma elé térdelt és nyelvével lassan haladt végig a nő feszes hasfalán. Érezte szeretője vadító illatát, miközben annak apró kezei a víztől nehéz hajába túrtak. Johnnie elérte Alma duzzadt és az izgalomtól lüktető szeméremajkait és nyelvével gyengéden körbenyalta őket.

            Alma átvetette az egyik lábát Johnnie válla fölött és a zuhanyzó falának dőlt. Hangosan felnyögött, ahogy Johnnie nyelve és ajkai izgatták megduzzadt szeméremtestét. Az előtte térdeplő nő magához ölelte a másik lábát is, miközben forró nyelvével mélyen a testébe hatolt, amitől Alma teste íjhúrként feszült meg. Lassan kezdett mozogni, rájátszva Johnnie nyelvének ütemes vonaglására.

            Johnnie felnyögött és hevesebben kezdte nyalni barátnője nyílását, amitől az méghevesebben mozgott és sikoltásai is egyre hangosabbak lettek. Johnnie teste köré kulcsolta a lábait és hangosan üvöltött, ahogy az orgazmus végigáramlott a testén.

            Egymás testét szárították meg a törülközőkkel, miközben hevesen csókolóztak. Alma kisöpört egy hajtincset az arcából, majd a szekrényhez lépett, hogy elővegye Johnnie felcsatolható műpéniszét. Leült az ágyra, a másik nő pedig elé állt. Végigcsókolta Johnnie combjait átfuttatva nyelvét a lüktető szeméremajkak felett.

            Aztán felhelyezte az eszközt és megszorította a hevedereket Johnnie dereka körül, hogy azok szilárdan tartsanak. Ezután hátra húzódott, miközben Johnnie fülé hajolt, szemeit pedig vad vágyakozás töltötte meg. Alma térdeire ült és a műszerszám fejét a nő hevesen lüktető szeméremtestéhez dörzsölte, könyörgő nyögéseket csalva elő Almából.

            Két ujja közé fogta a műpéniszt, és lassan belevezette Alma testéve, aminek következtében a nőből kibuggyanó forró nedv beterítette az ujjait. Johnnie a szájához húzta az ujját és nyögve nyalta le róla a ragacsos nedvet. Szétfeszítette Alma szeméremajkait és a közöttük pulzáló alagutat figyelte. Lassan tolta belé a falloszt, elfojtott nyögéseket csalva elő a nőből. Szeretőjéhez bújt, Alma pedig átkarolta a vállait. Lassan és megfontoltan mozogtak együtt, élvezve a pillanat varázsát. Alma ujjai belemélyedtek Johnnie hátába, a másik nő pedig megborzongott a hosszú körmök érintésétől.

            Johnnie gyorsított ágyéka mozgásán, miközben Alma füléhez hajolva nyögött, egyre közelebb lökve őt a kielégüléshez. A lélegzete elfulladt, ahogy közelebb került az orgazmushoz. A műpénisz belsején lévő kiálló rész, ami az ő csiklóját izgatta, már lassan a gyönyörök legmagasabb szintjére taszította őt.

            Alma felsikoltott, ahogy végre elért a csúcsra. Megmarkolta Johnnie fenekét, próbálva mégjobban felgyorsítani a nő ágyékának mozgását. Kívánságának megfelelően Johnnie már olyan gyorsan mozgatta a csípőjét, ahogy csak tudta, ezzel mindkettőjüket a gyönyör legmagasabb foka felé lökve. Alma vadul vonaglott Johnnie alatt, aki már alig bírta tartani magát, hogy a rátörő gyönyör hevében ne zuhanjon a barátnőjére.

            Számtalan különböző pozíció és hihetetlen mennyiségű orgazmus után hevesen lihegve terültek el egymás mellett. Alma megcsókolta Johnnie-t és lesöpörte a haját az izzadtságtól nedves vállairól.

– Szeretlek – suttogta Johnnie, miközben lassan álomba merültek egymás karjaiban.

            Hajnali kettő volt, amikor a telefon megszólalt, kiverve az álmot Alma szeméből.

– Hallo! – szólt bele fáradtan.

Erős zene szólt a háttérből, amitől alig lehetett hallani a telefonba beszélő női hangot.

– Hello! Johnnie-val szeretnék beszélni. – Annie volt az.

– Egy pillanat! – válaszolta Alma és Johnnie felé fordult, megrázva a vállát. – Drágám, telefon.

Átnyújtotta a kagylót a másiknak, aki még mindig csukott szemmel a füléhez tartotta azt.

– Remélem, kibaszottul fontos – morogta félálomban.

– Itt van – jött Annie izgatott válasza. – Myra épp most lépett be az ajtón.

Johnnie egy pillanat alatt ült fel az ágyban.

– Próbáld meg ott tartani! Máris indulok. – Letette a telefont és gyorsan a fürdőszoba felé vette az irányt. Megmosta az arcát és a fogait, nem pazarolva az időt zuhanyozásra, nehogy elszalassza Myrát.

– Kicsim! Sietek vissza, ahogy csak tudok – mondta Almának, miközben az ajtó felé tartva rángatta magára a ruháit.

– Hol van, Annie? – kérdezte Johnnie levegő után kapkodva.

Annie egy pillanatra rajta felejtette a tekintetét.

– A fenébe is! Alig ismertelek meg ilyen ramaty állapotban – mosolygott a barátjára. – Ott van a DJ-pultnál. Ő az, a fekete miniszoknyában. Mondtam neki, hogy egy barátom szeretne beszélni vele.

– Kösz, haver! – válaszolta Johnnie és már el is indult, hogy átverekedje magát a táncoló emberek tengerén. A hely hihetetlenül zsúfolt volt csütörtök éjszakához képest. Nincs ezeknek az embereknek munkája, hogy ne kelljen felkelniük holnap reggel? – kérdezte magától Johnnie, miközben végre elérte a lányt, akivel beszélni akart.

– Bocsánat! Te vagy Myra? – fogta meg gyengéden a lány vállát.

Myra felé fordult és a tekintetük találkozott. Egy csábító mosolyt küldött Johnnie felé, miközben válaszolt.

– Igen. Én vagyok Myra. Te pedig bizonyára Johnnie vagy.

Chiara Baschetti alias Alma Martinez

Myra egy észvesztően vonzó afroamerikai lány volt a harmincas évei elején. Alacsony volt és vékony, formás fenékkel és eszméletlenül gyönyörű mellekkel. Mogyoróbarna szemei jól harmonizáltak bőre színéhez, a bal arcán lévő apró anyajegy pedig csak mégvonzóbbá tette. Hosszú, sötétbarna haja szinte mikroszkopikus méretű fonatokba volt rendezve.

– Beszélhetnénk valami csendesebb helyen? – üvöltötte túl Johnnie a bömbölő zenét. – Komolyan kell beszélnem veled.

Myra küldött felé egy apró mosolyt és bólintott. Johnnie hagyta, hogy a bár hátuljába vezesse őt és megkérték Annie-t, hogy had menjenek be a raktárhelyiségbe. A nő rábólintott és már horgászta is elő a kulcsot. Miközben kinyitotta az ajtót, nem tudta nem észrevenni, hogy Johnnie mennyire felizgatta Myrát. A fekete bőrű lány rákacsintott és küldött felé egy mosolyt, mielőtt eltűnt volna az ajtóban.

            Miután becsukta maguk mögött az ajtót, Johnnie felé fordult.

– Mielőtt belekezdenénk, jobb, ha tudod, rendőr vagyok.

Myra meglepetten felsikoltott.

– A francba is! Egy kibaszott kopó vagy? Hogy a pokolba… sarokba szorítottál. Ez nem tisztességes.

– Nyugodj meg! Nem miattad jöttem – próbálta Johnnie lenyugtatni.

Myra gyanakodva nézett rá.

– Akkor mit akarsz?

– Egy nőről szeretnék többet tudni, aki kikezdett veled tegnap éjjel. Mit tudsz nekem mondani róla? – érdeklődött. – Arról a nőről van szó, aki a platinaszőke parókát viselte.

– Á! Szóval ő – bólintott Myra, rosszul leplezett megvetéssel a hangjában. – Azt akarta, hogy menjek vele a partra. A csillagok alatt akart szexelni, vagy valami hasonló szarság. Azt mondtam neki, hogy nem érdekel a dolog. Egy kicsit túl nőies volt az én ízlésemhez. Én az izmosabb nőket kedvelem, akik úgy igazán meg tudnak döngetni, hogy még a szuszt is kinyomják belőled – mosolygott, miközben végigmérte Johnnie-t. – Mint például amilyen te is vagy.

Johnnie megborzongott az analógiától.

– Le tudnád nekem írni őt?

– Igen. Hispano volt. Kései húszas, vagy talán korai harmincas. Vonzó volt. Puha, telt ajkak, selymes bőr. Ha nem lett volna annyira nőies, talán rá tudott volna venni a dologra.

– Talán pont az a szerencséd, hogy nem volt az – válaszolta Johnnie, figyelve a zavarodottságot Myra szemében. Nem akarta túl sokáig húzni a pillanatot, ezért gyorsan hozzátette. – Talán ő lett volna az, aki eltesz láb alól. És akkor most nem beszélgetünk itt. – Várt egy kicsit, amíg Myra magához tért zavarából. – Itt van a névjegykártyám. Ha nem okoz nagy problémát, be tudnál jönni, a harmadik kerületi kapitányságra reggel, hogy személyleírást adhass a rajzolónknak? Szeretnénk őt is kikérdezni.

– Te is ott leszel? – kérdezte, miközben elvette Johnnie-tól a kártyát. – Ha igen, akkor biztos elmegyek.

– Akkor majd később látjuk egymást – válaszolta Johnnie.

– Oké! Ha nem vagy túl elfoglalt, megihatnánk egy kávét, vagy valamit – tette gyorsan hozzá, közelebb lépve Johnnie-hoz és megsimogatta a nő izmos karját.

Johnnie visszalépett és a saját kezébe fogta Myráét.

– Nem szeretném keverni a munkát a magánéletemmel. Van valaki, aki vár otthon.

– Szerencsés lány – húzta el a száját Myra. – Mond meg neki, hogy figyeljen a háta mögé! – mosolygott rá.

– Úgy lesz. Köszönöm, Myra – válaszolta Johnnie, majd kilépett az ajtón.

            Alma az ágy szélén ült, amikor Johnnie hazaért. Csöndben várakozott, ami kissé zavarba hozta Johnnie-t.

– Mi a baj, Alma? – kérdezte Johnnie, miközben mellé ült.

Alma felnézett rá. Szemeiben könnyek csillogtak.

– Nem tudom, mit csináljak Gillermoval. Részegen ide telefonált és arról karattyolt, hogy mekkora egy csaló vagyok. – Egy pillanatra elhallgatott, amíg a könnyeivel küszködött. – Hogy hogyan élhetek együtt egy félvér nővel. Azt mondta, hogy meg kéne házasodnom, hogy gyerekeket szüljek, és normális életet éljek a saját fajtámmal.

Johnnie teljesen kiakadt. Nem Guillermo neve miatt, hanem mert Alma szomorú volt. Arra gondolt, hogy mondhatott a férfi ilyet, ha egyszer szerette Almát. Ennek ellenére pedig, ha csak lehetősége van rá, megbántja a nőt. Johnnie tudta, hogy Gullermo utálja őt, mert úgy gondolta, hogy Johnnie hibája, hogy Alma leszbikus lett. Senki sem tudta Alma családjában, hogy a nőkhöz vonzódik. Amikor beleszeretett Johnnie-ba és mindent bevallott, Guillermo Johnnie-t hibáztatta. Az pedig már csak hab volt a tortán, hogy nem volt mexikói.

– Talán el kellene beszélgetnem vele ezekről a telefonhívásokról és arról, hogy folyton felzaklat – mondta Johnnie dühös hangon.

– Ne, kicsim! Csak nem szokta még meg a gondolatot, hogy mi együtt vagyunk. Ez minden – mondta Alma könyörgő hangon és a szeme megtelt könnyekkel.

– Drágám! Volt már rá elég ideje, hogy megszokja. Már lassan három éve vagyunk együtt és együtt is maradunk – válaszolta Johnnie. – Le kéne szoknod róla, hogy az ő lelkét ápolgasd.

Alma tudta, hogy Johnnie már belefáradt a kisöccse miatti problémákba. Eleinte a kapcsolatuk nagyon megsínylette a férfi jelenlétét. Azzal vádaskodott, hogy Johnnie megcsalja őt, miközben ő üzleti úton van. Majdnem a kapcsolatukba került az egész.

– Majd ha kijózanodik, beszélek vele. Nem akarom, hogy bajba került miattam – mondta Alma és megsimogatta a barátnője arcát.

Johnnie megfogta alma kezét.

– Alma! Nem a te hibád, hogy az öcséd utál engem. Túl kéne tennie magát rajta, mégpedig gyorsan. Nem tudom elviselni, hogy így bánik veled – csókolta meg a nő kezét. – Most már viszont mennem kell dolgozni. Jobb lenne, ha visszafeküdnél és megpróbálnál még egy kicsit aludni.

– Addig nem, amíg nem csináltam neked egy jó kis reggelit – válaszolta Alma.

– Rendben. Köszönöm. Tényleg egy kicsit éhes vagyok – válaszolta Johnnie, letörölve a kibuggyanó könnycseppeket Alma arcáról.

3. fejezet

            Johnnie beszámolt Pizonak a korareggeli találkozójáról Myrával a bárban. Elmondta a férfinak, hogy a lány is be fog jönni a kapitányságra, hogy leírást adjon a titokzatos nőről. Azon gondolkodtak, hogy milyen kevés információjuk is van, amikor Smitty, az egyik kollégájuk, szólt Johnnie-nak, hogy valaki őt keresi. Mindezt olyan kifejezéssel az arcán, mintha valamin meglehetősen jól szórakozna.

– Van valami problémád, Smitty? Úgy nézel ki, mintha szellemet láttál volna – mondta Pizo.

– Nem szellemet, Petrillo. Csak a leggyönyörűbb nőt, akit valaha láttam – mondta áhítattal a hangjában.

– Annie – mondta Pizo és Johnnie egyszerre.

– Mond meg neki, hogy jöjjön be! – mondta Johnnie Smitty-nek.

Annie lassan botorkált be a helyiségbe. Ramatyul nézett ki. Valószínűleg a hosszú éjszaka tette. Szerencsére arra még volt energiája, hogy lezuhanyozzon és átöltözzön.

– Kemény egy éjszaka volt, hm? – kérdezte Johnnie.

– Kemény nők – válaszolta a másik félmosollyal az arcán. – Myra egy igazi vadmacska. Úgy tűnt, teljesen felizgatta… igazán felizgatta a beszélgetés egy különösen csinos rendőrtiszttel ma reggel.

Ő és Myra valószínűleg rövid időn belül egymás karjaiban kötöttek ki, mivel a lány nem bírta ki szex nélkül. Nem úgy, mint egy kurva a stricijével, hanem mint nő a nővel. Annie sosem fizetett ezért, Myra pedig el sem fogadta volna.

– Ennek ellenére be fog még jönni? – kérdezte Pizo.

– Később bizonyosan itt lesz – jött a válasz.

– Rendben. Akkor kezdjünk bele, Annie! Jake, a rajzolónk, már vár – mondta Johnnie és átvezette a nőt egy másik szobába.

            Néhány órával később Myra is beérkezett a kapitányságra és Johnnie-t kereste. Az őrmester Johnnie asztalához irányította őt. Amikor megpillantotta a nőt hátradőlve a székében, a lábaival az asztalon, miközben telefonál, levakarhatatlan mosoly ült ki az arcára. Lassan odasétált hozzá, aprólékosan végigmérve hosszú lábait. Látta, ahogy Johnnie izmai nekifeszülnek a farmerjának és arra gondolt, milyen mennyei lenne eltölteni egy éjszakát ezzel a nővel.

            Johnnie észrevette, ahogy felé közeledik, úgyhogy letette a telefont és felállt. Észrevette a Myra arcára kiülő széles mosolyt, és hasonlóval viszonozta.

– Ugye tudod, hogy csak miattad csinálom ezt az egészet? – szólalt meg végül Myra. – Eddig többnyire csak akkor voltam rendőrkapitányságon, amikor én voltam bajban.

– El tudom képzelni, Myra – válaszolta Johnnie. – Köszönöm, hogy eljöttél.

Ebben a pillanatban futott be Pizo is.

– Myra, ő itt a partnerem, Pizo Petrillo. Pizo, ő Myra – mutatta be őket egymásnak Johnnie.

Myra a férfi felé fordult, de nem vette le a tekintetét Johnnie-ról.

– Örülök, hogy találkoztunk.

– Enyém a megtiszteltetés – mondta Pizo és Johnnie-ra nézett, próbálva kifejezéstelen arcot vágni.

Johnnie megfogta Myra könyökét.

– Erre, Myra! A rajzolónk már vár.

Myra érezte, hogy a szenvedély hullámai végigsöpörnek a testén a másik nő érintésétől. Az Annie-től hallottakból tudta, hogy Johnnie tiltott gyümölcs, de, úgy gondolta, a fantáziálgatás még senkinek nem ártott meg.

– Mutassa az utat, asszonyom! – ironizált mosolyogva és elindult a másik után, így élvezhette Johnnie hátának a látványát.

            Alma a dolgozószobában foglalatoskodott a számítógépén, amikor megszólalt a csengő. Odalépett az ajtóhoz és kinézett a kémlelőnyíláson. Guillermo volt az. Hangosan felsóhajtott és vontatott mozdulatokkal nyitotta ki az ajtót.

– Hello, Guillermo! Gyere be! – mondta a férfinak.

– Hello, pepita! – üdvözölte az öccse és adott egy puszit az arcára, majd belépett és körülnézett. – Itt van az a…

– Ne beszélj így róla! – vágott közbe Alma. – Miért nem tudsz egyszer csak úgy eljönni egy udvarias látogatásra minden gúnyolódás nélkül?

– És te miért nem vagy képes rájönni, hogy ez az egész élet alapvetően elhibázott? – emelte fel a férfi a hangját. – Bármelyik férfit megkaphatnád, akit csak akarsz. De te mégis egy nővel élsz együtt. Ő nem közülünk való, Alma… Ő egy félvér negra puta. Egy fekete szuka.

– Ezt most fejezd be! – ordította a nő. – Mindenkinek jobb lenne, ha végre beletörődnél, hogy együtt vagyunk Johnnie-val. Ez a mi otthonunk. Az övé és az enyém. Ha idejössz, tanulj meg tisztelettel beszélni róla! – Rövid szünet után lehalkította a hangját, próbálva uralkodni magán. – Szeretem őt és ő is szeret engem. Boldoggá tesz és törődik velem. Miért nem tudod ezt elfogadni?

– Te nem vagy olyan, mint ő, Alma. Teljesen átmosta az agyadat. Ki kéne dobnod az utcára, hogy lelőjék, mint egy rühes kutyát. Mert az is.

– Azonnal takarodj a fenébe a házamból, Guillermo! – sikította Alma és mellbe lökte a férfit.

Dani Evans alias Myra

            Johnnie Guillermo autóját látta az utcában parkolni. Remélem az a szardarab eléggé kihozta már a sodrából Almát – gondolta. – Élvezném, ha kidobhatnám a szőrös seggét. Azzal lassan fellépdelt a lépcsőn az ajtóhoz. Kiabálást hallott, ami miatt az út hátralevő részét már rohanva tette meg és szinte már feltépte az ajtót.

– Mi folyik itt, Alma? – kérdezte dühösen. A haragját arra irányította, akit a baj forrásának tartott. Név szerint Guillermora.

Alma érzékelte a dühöt a hangjában és próbálta lecsillapítani a feszültséget.

– Semmi gond, kicsim. Guillermoval csak beszélgettünk. Milyen volt a napod? – kérdezte csitítóan, miközben lábujjhegyre állt, hogy megcsókolja a másik nőt.

Guillermo az asztal felé fordult és a szájába tömte az egyik gyümölcsöt, ami rajta hevert. Tudomást sem vett Johnnie jelenlétéről, ami csak mégjobban felidegesítette a nőt. A férfira szegezte a tekintetét és tett egy lépést felé. Alma viszont elé állt és könyörgő pillantást vetett rá, némán kérlelve, hogy ne bántsa a férfit. Johnnie ránézett, undorodva megrázta a fejét és a hálószoba felé vette az irányt. Az ajtó csapódásának hangja érzékeltette Almával, hogy jobb, ha elküldi az öccsét.

– Megőrültél, Guillermo? Szét akarsz minket választani Johnnie-val? – sziszegte. A férfi leült egy székbe, háttal neki és csak vigyorgott.

            Johnnie leült az ágy szélére és magában füstölgött. Az a kis faszkalap! Egyszer még elkapom a grabancát – gondolta. – És akkor én fogom kirúgni innen.

            Már azon volt, hogy előveszi a fegyverét, amikor spanyol nyelvű kiabálás ütötte meg a fülét. Kinyitotta az ajtót, majdnem kicsapva és a nappaliba rohant, ahol épp Guillermo ordított Almával.

– Te kurvapecér! – szűrte a fogai között, miközben megragadta a férfit a gallérjánál fogva és felemelte a földről. – Szétverem azt a rohadt képedet.

Alma felsikoltott és azért könyörgött Johnnie-nak, hogy ne bántsa a férfit. Johnnie a másik fölé tornyosult, még úgy is, hogy annak a lábai csak a levegőt taposták. Guillermo csak 163 centi magas volt és 66 kiló, úgyhogy Johnnie úgy tudta lóbálni, mint egy rongybabát.

– Johnnie, kérlek! Ne tedd! Még a végén baja esik – könyörgött Alma.

Johnnie hitetlenkedve nézett rá. Azt akarja, hogy ne bántsam? Mi a franc? – gondolta. – Hogy a jó büdös életbe!

Felnyögött és a padlóra lökte a férfit. Alma átkarolta, hogy visszatartsa őt. Johnnie viszont a kabátja és a kulcsa után nyúlt, azzal elviharzott. Alma pedig utána rohant.

– Johnnie! Várj! – könyörgött.

– Mégis mire, Alma? Hogy nézzem, ahogy pátyolgatod azt a szardarabot? – szűrte a fogai között a nő. – Az a fattyú ide jön, felzaklat, tiszteletlenül beszél velem, és én csak tűrjem? A francba is, Alma! Azok a napok elmúltak. Már belefáradtam – ordította Johnnie. Almára nézett és látta a félelmet a szemében. Próbált lenyugodni. – Mond meg annak a faszfejnek, hogy hordja el magát! És ha legközelebb ide jön, végigrugdalom a seggét az utcán. Soha többé ne jöjjön ide! Komolyan mondom, Alma.

– Kicsim, tudom, hogy már belefáradtál. Én is. Mindenkinek jobb lesz így. Talán csak egy kis időre van szüksége.

– Amire annak az idiótának szüksége van, az egy kiadós seggberúgás – morogta Johnnie. – Komolyan mondom, Alma! Mond el neki, vagy én teszem meg.

Guillermo kikukucskált az ablakon és elmosolyodott, mert elérte, amit akart.

– Édesem! Kérlek. Gyere be! Beszéljük meg! – kérlelte Alma, Johnnie kezét szorongatva. A másik nő azonban nem engedett.

– Nem. Nálam van a fegyverem és legközelebb használni is fogom. – Azzal az autó felé indult. Mielőtt beszállt volna, még hátra pillantott és látta a könnyeket Alma szemében. Aztán beszállt a kocsiba és elhajtott.

Alma visszament a házba. Megkereste Guillermot és megismételte neki Johnnie szavait.

– Nem hagyod, hogy megússza ezt, ugye? – ordította a férfi. – Nem látod, hogy csak el akar választani téged tőlünk?

– Te vagy az, aki elválasztasz engem magadtól, ha nem hagyod abba ezt a marhaságot. Ha nem fogadod el, hogy együtt vagyunk Johnnie-val. Amíg nem vagy erre képes, ne is gyere vissza! – mondta dühösen.

– Oké! Elmegyek! Maradj csak a te kis negra putáddal! – ordította a férfi. – Ő csak egy rakás szar, és te is az vagy.

A lába elé köpött, azzal elviharzott. Alma elfeküdt a kanapén és sírni kezdett.

            Pizo oda dobott Johnnie-nak egy sört.

– Szóval, mi is történt, J?

– Az a kis faszkalap Guillermo volt ott, amikor haza értem. Elvesztettem a fejem és majdnem megvertem – mondta a nő. – Mint mindig, Alma pedig őt babusgatja. – Johnnie felállt és az ablakhoz ment. – Engem hibáztat, mert Alma leszbikus lett.

– Ez egy akkora hülyeség. Hogy viselheti ezt el? Alma már felnőtt – válaszolta a férfi.

– Nem tudom, de én már belefáradtam. Ennek itt a vége. Ha mégsem, akkor elveszítem őt – mondta Johnnie halkan. – Nem akarom olyan helyzetbe hozni, hogy választania kelljen köztem és a családja között. Talán el kéne engednem.

Pizo látta, hogy Johnnie mennyire szenved és ez mégjobban felidegesítette.

– Szereted őt, J?

Johnnie megfordult és ránézett.

– Persze hogy szeretem.

– Akkor nem te kényszeríted a választásra, hanem Guillermo – válaszolta Pizo. – Ha elengeded, akkor csak az ő kezére játszol. Alma okos lány. Át fog látni rajta.

Johnnie elmosolyodott és visszament az asztalához.

Pizo folytatta.

– Tudod, látom, mennyire szeretitek egymást. Nem mutatom, de kedvelem Almát. Jó hatással van rád. Előtte csak egyik nő ágyából vetetted magad a másikéba.

– Alma nem úgy gondolja, hogy kedvelnéd őt. Azt hiszi, belém vagy zúgva, vagy ilyesmi – mondta Johnnie, miután befejezte a sört.

Pizo felnevetett.

– Szeretlek, Johnnie, de nem úgy. Néha elszomorít, ha vele látlak. De nem amiatt, amit hiszel. – Rövid szünetet tartott. – Magányos vagyok, J. Neked van valakid, aki szeret és vár rád, hogy biztonságban hazatérj. Valaki, akivel megoszthatod az életed. – A hangja kissé elfulladt. – Nekem is szükségem lenne valakire. Valakire, aki szeret engem, ahogy Alma szeret téged.

Johnnie a férfira nézett és nyugodtan válaszolt.

– Hát, talán ha annyi figyelmet fordítanál minden másra is, mint a szakálladra, akkor találnál valakit. Pizo, te mindig úgy nézel ki, mint aki egy szemetesből mászott ki. Egy magára valamit is adó nő sem akar egy csövessel járni – mondta. – Te egy jóképű srác vagy. Törődj többet magaddal! Bízz bennem!

– Köszönöm – válaszolta a férfi. – De Alma talán már aggódik. Jobb lenne, ha haza mennél.

– Én is azt hiszem. Majd holnap találkozunk. És gondolkozz azon, amit mondtam!

Azzal felállt és távozott.

– Meglesz, partner.

            A házban sötét volt, amikor Johnnie hazaért. Kicsit összezavarodott, mert Alma mindig égve hagyott egy lámpát neki. Már arra gondolt, hogy Guillermo nyert és Alma elment. Remegő kézzel tolta a kulcsot a zárba és kinyitotta az ajtót. Körbe nézett, próbálva hozzászoktatni a szemét a sötétséghez. Látta Alma sziluettjét az ablaknál, ahogy ül a sötétben és megkönnyebbülten felsóhajtott. A lámpakapcsoló felé nyúlt, de Alma azt kérte, hogy ne kapcsolja fel. Letette a kulcsát az asztalra. Leült mellé és átölelte Almát. A nő pedig belesimult az ölelésbe.

– Kicsim, sajnálom, hogy elvesztettem a hidegvérem – mondta Johnnie. Érezte, ahogy Alma teste rázkódik a könnyektől. – Mi történt Guillermoval?

– Ó! Azt hiszem, igazad volt Guillermoval kapcsolatban. Ő egy önző disznó. Csak szét akar minket választani. Megmondtam neki, hogy ha nem hagyja abba ezt, akkor nem fogjuk itt szívesen látni – suttogta Alma.

Johnnie dühöt és sértettséget akart érezni, de nem ment neki. Ehelyett csak sajnálatot érzett és szerelmet Alma iránt. Érezte a félelmet és a kétségbeesést, ami megtöltötte Alma szívét. Közelebb húzódott hozzá, a másik nő pedig csak a vállára hajolva szipogott. Hagyta, hogy Alma megnyugodjon, majd felemelte az arcát.

– Alma – suttogta Johnnie, közelebb tolva ajkait a másikéihoz. – Kicsim. Jobban szeretlek, mint bárkit ezen a földön. Látom, mennyire megviselt ez az egész. Nem akarlak rákényszeríteni, hogy válassz. Ha azt akarod, menj haza a családodhoz! Nem akarlak elszakítani tőlük. Nem viselném el, ha boldogtalannak látnálak.

– Johnnie! Én is szeretlek téged. Akkor vagyok boldog, ha te is. Te nem vagy az a szörnyeteg, aminek Guillermo be akar állítani. Feláldoznál mindent, a boldogságodat, csak mert ő azt akarja? – kérdezte. – Én csak veled akarok lenni. Sosem hagynálak el, szerelmem.

– Kicsim, ha ennek az ügynek vége, elutazhatnánk valahova. Csak mi ketten. Egyedül. Csak te meg én – mondta Johnnie.

– Csodálatosan hangzik – válaszolta Alma, fülig érő szájjal. – Hova szeretnél menni?

Johnnie elgondolkodott egy pillanatra. Valami különlegeset akart. Megköszörülte a torkát és Almára nézett.

– Mit szólnál Jamaicához?

Alma megérintette Johnnie arcát.

– Tökéletesen hangzik.

Az ajkaik összeforrtak egy puha és gyengéd csókban. Egy forró csók két szenvedélyes szerető között. Johnnie elfeküdt a kanapén, Alma pedig hozzábújt és hamarosan mindketten elaludtak.

Folytatása következik!